Ölj meg egy turistát?

Elszabadultak az indulatok Spanyolországban, miután az egyik üdülővárosban a fenti bűncselekményre buzdító graffiti jelent meg. Bár a régió vezetője elítélte az akciót, és arra biztatta a turistákat, hogy bátran utazzanak a Baleár-szigetek bármelyikére, hiszen a feliratok csak néhány szélsőséges véleményt tükröznek, mégis sokak számára ezzel betelt a pohár, és inkább lemondták a nyaralásukat, hiszen úgy érezték, veszélyben lenne a biztonságuk, sőt az életük a Baleár-szigeteken. De nemcsak ott, hanem Menorcán is tiltakoztak, ott 250-en gyűltek össze a strand közelében lévő nyilvános parkolóban, hogy a turisták ne tudjanak kijutni a tengerparthoz, a tiltakozók egy „SOS Menorca” feliratú mozaikot készítettek törülközőkből. 

Tömeg és turizmus. Úgy tűnik, ez a kettő egyre inkább negatív jelző lesz, holott szinte mindenki szeret utazni. Azok is, akik most az öklüket rázzák, hogy takarodjanak a vendégek – már oda jutottunk, hogy ez a gyűlöletkifejezés még az enyhébbek közé tartozik. Szinte biztos, hogy ők is útra kelnek, és őket is utálják valahol – csak ezt elfelejtik, hogy más városban, helyeken viszont éppen őmiattuk is zúgolódnak a helyiek. Hiszen a nagyobb érdeklődés értelemszerűen tömeget idéz elő a belvárosban, a népszerű helyeken. Ezzel még nem is volna olyan nagy baj, a probléma leginkább az, hogy a nagyobb érdeklődés drágábbá tette az életet – elsősorban a lakásárak miatt. 

Nyilván, érthető a frusztráltság, hiszen ma már szinte mindenhol – legyen szó Budapestről, Prágáról Amszterdamról, Barcelonáról vagy bármelyik másik európai nagyvárosról –, a sok turista miatt valóban szinte megfizethetetlen a lakhatás a belvárosban vagy a környékén, mivel sokan már csak rövid távra adják ki a lakásokat, jellemzően a turistáknak, főleg az airbnb platformon. Így, aki életvitelszerűen él a városban, csak szűkebb és drágább kínálat közül választhat – sok helyen ötven százalékkal nőttek, sőt néhol meg is duplázódtak az albérletárak. És ezzel együtt az ingatlanárak is – hiszen sokan befektetésként veszik meg a jobb helyeken lévő lakásokat, így többet is fizetnek érte, ami már megfizethetetlenné teszi a helyiek számára a saját lakhatást a belvárosban és környékén. 

Mindezek ellenére a megoldás nem a turisták megölésére való buzdítás, ne adj’ isten annak végrehajtása, hanem az airbnb szabályozása, akár európai szinten. Hiszen éppen az öreg kontinens az, ahova világszinten a legtöbb turista érkezik. Meg kell találni a kompromiszszumos megoldást, hogy a rövid távú lakáskiadás valóban azt a célt szolgálja, ami az induláskor megfogalmazódott – nevezetesen, hogy időnként, ha szabad a lakás, akkor azt ki lehet adni pár napra, hogy ne álljon üresen. 

Sokan nem is tudatosítják, milyen fontos az országok, lakosok számára a turizmus, az abból származó bevétel – lehet, nem közvetlenül, de közvetve szinte mindenkit érint, és mindannyian megéreznénk, ha hirtelen eltűnnének a vendégek (és néhány, turistaellenes hangulatú városban mindenképpen tapasztalni fogják a visszaesést, hiszen senki sem akar menni olyan helyre, ahol puskaporos a hangulat). Nem kell messzire menni, elég csak visszagondolni, hogy mi volt a koronavírus-járvány alatt: be voltunk zárva nemcsak az országba, hanem sokszor az utcába, lakásba is. Ez volt az a pillanat, amikor átértékeltem a tömegturizmus fogalmát – legyen bármekkora tömeg, még mindig jobb, mint újra átélni a teljes lezárást. Ugyanakkor az airbnb- s problémára sürgősen választ kell adni, mert ahogy látjuk, a nagy hőségben az indulatok is forrnak. Megnyugtató megoldás híján pedig könnyen tragédiába torkollhat a hergelés…