Hungarisztika európai vonzáskörben

Barta Gyula: Dunamenti behavazott út A besztercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem életében a 2002-es év hangsúlyokkal telítődött. A tény, hogy tízéves lett Szlovákia második legnagyobb egyeteme, több szempontból is okot szolgáltatott a nagyobb figyelemre, az ünneplésre. A tavalyi akadémiai év, de legfőképpen a szeptemberi hónap eseményei a tízéves jubileumát ünneplő egyetemhez és az ötéves Filológiai Karhoz is méltó tudományos rendezvények jegyében zajlottak . A névadó Bél Mátyás, azaz Matej Bel vagy Matthias Belius iránti tiszteletadás minden rendezvény szoros tartozéka volt. A 18. századi nagy polihisztor, a kor egyik legjelentősebb földrajz-, történet-, természet- és nyelvtudósa a Zólyom vármegyei Ocsován született, így kézenfekvő volt, hogy Besztercebánya és Ocsova közösen ünnepelt. A Bél Mátyás Tudományegyetem, mint „város a városban”, a besztercebányai városi hivatallal együtt és külön is szervezett jubileumi programokat az egyetemen belül és kívül egyaránt. Hangsúlyozni szeretném, hogy a rendezvények zöme tudományos szakmai és kulturális jellegű találkozó volt, melyek keretében az ilyenkor elmaradhatatlan díjkiosztásokra és egyetemi díszdoktorok avatására is sor került. Ökomenikus istentisztelettel zárult az egy hétig tartó ünnepségsorozat, amelyen külföldi és hazai vendégek, prominens egyéniségek is részt vettek.

A Bél Mátyás Tudományegyetem immár nyolc karának folyamatos működésével dicsekedhet, s ezek a karok tartalmi és strukturális tekintetben az európai vonzáskörbe sorakoznak be. Képzésrendszerünk, a kredit – főleg a politológiai tudományok, nemzetközi kapcsolatok, jogi, pénzgazdálkodási, közgazdászi, filológiai/fordítói és tolmács szakokon – célzatosan az européer szakemberek felsőfokú oktatását biztosítja, de ugyanebben a szellemben fogant az egyéb (természettudományi, humán és pedagógiai) tudományszakok oktatásának filozófiája is. Ezekben csupán hangsúlyeltolódások jelennek meg a nyolc karon folyó képzés tartalmi szempontjai szerint, vagyis annak függvényében, hogy európai vagy hazai/országos mozgástérbe szánjuk-e abszolvenseinket. Az utóbbi szempontot is fölöttébb fontosnak tartjuk, merthogy fő szakmai célkitűzéseink közé soroltuk a kiművelt fők gyarapítását a szlovákiai társadalom számára is. Munkánk eredményességét tekintve reményre ad okot az a tény, hogy a nagypolitika is szorgalmazza a hazai diplomás szakemberek számának növelését. Nem egy konkrét jelzés bizonyítja az említett szempont fontosságát, hiszen az egyre bővülő diplomáciai és gazdasági élet hazánkban ma komoly hiányt szenved idegen nyelveket jól beszélő diplomatákban, tolmácsokban, fordítókban.

Kissé ünneprontásnak érezzük a sok „mégis” felsorakoztatását – ennek ellenére az alábbiakban megtesszük, mert sürgősen kezelendő problémacsomagnak látjuk.

Az új, több tekintetben módosításra szoruló főiskolai törvény, a felsőoktatás kétségbeejtően rossz pénzügyi helyzete, az irracionális, logikátlan, olykor emberi méltóságot sértő megszorítások, utasítások időnként a visszafejlesztés veszélyét rejtik magukban, holott a fent említett célok csak az építést és az előrehaladást tűrik. Mégis reménykedünk, hogy a változatos törvényinterpretációk után a törvénymódosítások megszüntetik a kaotikus szervezési vagy egyéb eljárásokat, és helyreáll az elvi egyetértés az egyetemek/karok vezetése, az egyetemi/kari tanácsok és közösségek vagy az akár az országos szintű felsőoktatási tanácsok és a rektorok tanácsa között.

Az új törvény értelmében az egyetemi/kari tanácsok nem csupán a szenátorok taglétszámát tekintve bővülnek, hanem megerősödik jogkörük, és megerősödik a diákkamara pozíciója is.

Mindez nemcsak azért lehet előrevivő, mert több ambiciózus, értő hallgató kerülhet döntéshelyzetbe és beleszólhat saját sorsának irányításába, hanem azért is, mert az adekvát arányoknak megfelelően a választási ciklusok lehetséges meghosszabbításával, a kötelességek és jogok pontosabb körvonalazásával jobb esélyt, nagyobb presztízst és felelősséget kapnak ezek a testületek, hogy hatékonyabban biztosítsák az akadémiai közösségek színvonalas működését és együttműködését.

Visszatérve a Bél Mátyás Tudományegyetemhez: a Filológiai Kar szerényebb keretek között ünnepelt a tavalyi évben, mintegy számadást is adva az öt esztendő jelentős feladatairól, eredményeiről. Az akkreditált szakok és specializációk hagyományos és kreditrendszerű (ECTS – European Credit Transfer System) oktatása a lehetőségek sorát nyitotta meg (intern és részben extern formában) a tanulni vágyó diákok előtt. A magyar nyelv és kultúra szakra a fordítás és tolmácsolás iránt érdeklődők változatos szakkombinációban jelentkezhetnek. A filológusképzést a magyar nyelv és irodalom szakon belül kívánjuk megvalósítani – tudományos irányzatként. Ezért is változtattuk meg tanszékünk nevét Hungarisztika Tanszékre, mert a képzés tartalmi és strukturális rendszerét ez a megnevezés fedi leginkább, és nem a korábban használt Finnugor Nyelvek Tanszéke. A Filológiai Kar az oktatáson kívül sok egyéb tevékenységet is folytat. A külföldi és hazai egyetemekkel, karokkal, intézetekkel kötött szerződések, az együttműködő kutatási csoportok is azt diktálják, hogy a közös konferenciák, szimpóziumok, szakmai szemináriumok szervezése rendszeresített legyen munkaprogramunkban. Ezeken nem csupán a tanárok aktív részvételével számolunk, hanem a hallgatókéval is. Sok lehetőség nyílik a szakmai fejlődésre vagy akár az idegennyelv-tudás elmélyítésére mind az oktatók, mind a diákok számára a külföldi képzésformákban és kutatásban is. Úgy véljük, ezek megvalósítása javasolt és elvárt dolog mind az egyetem, mind az egyén részéről. Ezek a felkészülési formák – a diákok kötelező tolmács- és fordítói gyakorlatának bevezetésével – szoros összefüggésben vannak az európai integrációs törekvésekkel, Szlovákia Európai Unióhoz való csatlakozásának gondolatával. Mondjuk ki nyíltan: ami a szakmai pályát illeti, nem egy hallgatónk erre a jövőbeni helyzetre készül. Az európai, másságot toleráló szellemiség, mondhatni, kötelező és elfogadott az egyetem berkeiben, a Filológiai Karon ez külön hangsúlyokat kap azáltal, hogy többnyelvű (szlovák, magyar, angol, német, francia, spanyol, portugál, orosz, lengyel, szerb, horvát) közegben dolgozunk. A kar tanárai gazdag publikációs tevékenységgel dicsekedhetnek; monográfiák, tankönyvek nagy számban jelentek meg az öt év alatt. Tudományos szaklapunk, a Filologická revue (Filológiai Revü) a szakmai oktatói-kutatói eredmények soknyelvű tükre, lapjain bármely nyelven publikálhatók a legfrissebb kutatási eredmények, szülessenek azok külföldi vagy hazai kollégák/hallgatók munkája nyomán. A kar vezetése mindig is szorgalmazta az egymás eredményeire való figyelést, ennek jegyében évente négy-öt nemzetközi szintű tudományos konferenciát és jó néhánnyal több tudományos szakszemináriumot szervez. Ily módon Európa bármely csücskéből vendégül látunk olyan előadókat, akik ismereteikkel erősítik és támogatják a Filológiai Kar célkitűzéseit.

A Hungarisztika Tanszék tanulmányi programja jelenleg a magyar nyelv és irodalom szak képzését biztosítja, a fordítói és tolmácsképzésre összpontosítva. Egyelőre kettős nyelvkombinációk (a magyar nyelv a szlovák, az angol, a német nyelvvel variálva) jközül lehet választani. A kredit rendje azonban – a specializációk függvényében – elvileg bármely meghirdetett szakpárosítást megtűri.

A szlovák nyelv megfelelő szintű tudása köztes funkciójánál fogva is óhatatlanul fontos. Magyar szakos hallgatóink között zömmel olyanok vannak, akik magyar gimnáziumokban, szakközépiskolákban érettségiztek, és némileg kisebb számban olyanok, akik szlovák középiskolákból érkeztek. Ez utóbbiak kommunikáció szintjén bírják a magyar nyelvet, és tájékozottak a magyar kultúrában is. A két diákcsoport már a felvételin, majd az oktatás során is metodikailag meg van különböztetve, ami nem kizárja, hanem megerősíti a hallgatók együttműködését/együttmunkálkodását, hiszen egyikük a magyartudás, másikuk a szlováktudás okán tud behatóan segíteni a másiknak. A többszörös túljelentkezés ellenére sem kívánunk nagy számú csoportokat felvenni, legfeljebb tizenötös létszámút, mert módszertanilag ezt tartjuk optimálisnak. Tapasztalatunk szerint ez a tényező is összekovácsolja, és önépítésre, hasznos versenyre sarkallja a diákközösségeket. Ez azért is lényeges, mert Szlovákia minden részéből érkeznek hozzánk hallgatók. Voltaképpen ezt a funkciót erősíti a Bél Mátyás Diákklub is, amely gondoskodik arról, hogy magyarországi kulturális rendezvények, ifjúsági táborok, színházlátogatások stb. résztvevői lehessenek a hallgatók; a tanszékkel együttműködve pedig tudományos témájú meghívott előadások hallgatói, nyelvi-irodalmi versenyek győztesei, tudományos diákköri konferenciák nyertesei legyenek itthon és külföldön. A közös elképzelések megvalósítását nagymértékben segíti aza tény, hogy immár hétre emelkedett a tanszék személyi állománya, amely két professzort, két docenst és három adjunktust, tanársegédet jelent – az utóbbiak doktori, illetve doktoranduszi stúdiumot végeznek külföldön és itthon.

Nem csupán a kar, hanem a tanszék fejlesztése szempontjából is hatékonynak bizonyult az a tény, hogy a kari tudományos dékánhelyettest és az akadémiai szenátus elnökét is közülünk választották. A Hungarisztika Tanszék vezetője dr. Alabán Ferenc, aki a kezdetektől fogva erudícióval irányítja az oktató közösség munkáját, melynek eredményei az utóbbi években ismertté váltak itthon és a szomszédos országokban egyaránt.

Gondjaink természetesen vannak: ezek közül a kar pénzügyi helyzete a legnyomasztóbb, emellett évek óta szeretnénk egy magyar vendégtanári státust biztosítani a tanszék számára, és különösen fontosnak tartjuk a szakkönyvi állomány bővítését, amely tanár és diák munkáját egyaránt megkönnyítené és hatékonyabbá tenné. Van tervezetünk a tudományos kutatás fejlesztésével kapcsolatban is, nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt. Külföldi kapcsolatainkat elsősorban a szomszédos országokkal szeretnénk a továbbiakban bővíteni. Csereegyezmények vannak születőben mind az oktatást, mind a kutatást támogatandó, amelyeket természetesen legfőképp anyaországi felsőoktatási intézményekkel tervezünk megkötni. Ezek a szerződések, reményeink szerint, már napjainkban megvalósulhatnak.

A szerző a Bél Mátyás Tudományegyetem Filológiai Kara Akadémiai Szenátusának elnöke, a Hungatisztika Tanszék docense