Beneš-dekrétumok: az állam mindenáron bevégezné a földelkobzást

Az államot képviselő Szlovák Földalap (Slovenský pozemkový fond, SPF) rendkívüli jogorvoslati lehetőséggel, ún. felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy érvényesíteni tudja azt a vagyonelkobzási határozatot, amit a második világháború után, a Beneš-dekrétumok alapján állítottak ki egy bizonyos Wenhardt Gyulára. A pert a földalap indította a férfi örökösei ellen, hogy állami tulajdonba vegye a fővárost elkerülő autópálya-körgyűrű, a D4/R7-es autópálya alatti, több százezer euró értékű ingatlanokat, amelyek Vereknye városrész közigazgatási területén találhatóak. Ahogy arról beszámoltunk, elsőfokon a Pozsonyi II. Járásbíróság még 2022 végén elutasította a földalap keresetét, hiszen az elmúlt évtizedekben több jogi aktus is történt, amelyek a mostani örökösök tulajdonjogát igazolták. Ezeket visszamenőleg akarta megkérdőjelezni a földalap. Az SPF képviselője mindössze az egykori tulajdonos vezetékneve alapján is próbált azzal érvelni, hogy az illető, Wenhardt Gyula német volt, így a negyvenes évek második felében biztosan el kellett kobozniuk a tulajdonát. A kérdéses telkeket örökül hagyó Wenhardt azonban magyar nemzetiségű volt.

A végsőkig mennek

Az SPF az ügyben fellebbezett, de a másodfokon eljáró Pozsonyi Kerületi Bíróság idén február végén helybenhagyta az elsőfokú törvényszék döntését, vagyis az örökösöknek adott igazat. Az ítélet indoklásában azt írják, a földalap által bemutatott konfiskációs határozaton csak a Wenhardt Gyula név szerepel, ami nem alkalmas az örökösök felmenőjének beazonosítására. Így a vagyonelkobzási határozat érvénytelen. Az ítéletben a továbbiakban a bíróság azzal is érvel, hogy az állami szerveknek több mint hetven év állt rendelkezésére arra, hogy az állam tulajdonjogát érvényesítsék, de nem éltek ezzel. „Ezért az alperesek jogbiztonságába való megengedhetetlen beavatkozásról lenne szó” – fogalmaz a bíróság az örökösök jogaira vonatkozóan. Az örökösök ügyvédje, Tomáš Plank azonban arról tájékoztatott minket, hogy a földalap révén az állam néhány hete a Legfelsőbb Bírósághoz fordult az ügyben. „Ott valószínűleg egy évig fog tartani, míg döntés születik” – véli Plank.

Egy hosszú történet

A Wenhardt Gyula egykori vereknyei lakos birtokaival kapcsolatos ügy közvetlenül a második világháború után kezdődött. Ekkor erre a névre konfiskációs határozatot adtak ki mindössze az alapján, hogy az illető magyarnak vagy németnek vallotta magát. A földalap által bemutatott határozaton azonban csak a Wenhardt Gyula név szerepel, nincs ott sem a születési dátuma, sem a lakhelye, így ez alapján nem állapítható meg, pontosan kire adták ki a döntést. Nem kizárt, hogy az akkori szokásoknak megfelelően az adott vezeték- és keresztnevet több személy is viselte ugyanabban a községben. Az örökösök jogi képviselője azt állítja, a vereknyei férfi soha nem kapta kézhez a konfiskációs határozatot. Wenhardt földjei esetében sosem jegyezték be az államot az ingatlanok tulajdonosaként, a telekkönyvben továbbra is az ő nevén szerepeltek az ingatlanok. 1949-ben aztán a csehszlovák vezetés a mezőgazdaság kollektivizációja, a termelőszövetkezetek létrejötte mellett döntött, ezért gyakorlatilag a rendszerváltásig nem játszott szerepet, ki volt az egyes földterületek valódi tulajdonosa. 1989 után azonban megindult a kollektivizált vagyon újbóli magántulajdonba adása.

A pártállami rendszer bukása után az állam megpróbálta beazonosítani az egykori tulajdonosokat. A korabeli földtulajdonosok leszármazottai pedig fokozatosan hozzájutottak azokhoz az ingatlanokhoz, amelyeket felmenőik rájuk hagytak. Wenhardt unokái 2017-re folytatták le a nagyapjuk által örökül hagyott birtokok hagyatéki tárgyalását, tulajdonba vették azokat, kifizették az eljárási költségeket és azóta a tulajdonjoggal járó ingatlanadót is fizetniük kell. A földalap ez után adta be azt a bírósági keresetet, amelyben a Beneš-dekrétumokra hivatkozva vitatni kezdte az örökösök tulajdonjogát.