Item, jut eszembe...

Meztelenségében egyszerre kiszolgáltatott és uralkodó. Végteleníti a folyamatot, mintha minden mögöttes történés csupán őt szolgálná, pedig éppen fordítva. Ő szolgál minden mögöttes történéshez elfogadható előképet. Kit anya szült, az mind csalódik egyszer... ĺm, a csalódás az idő könyörtelenségében van, mikor átrohan mindenen, elsöpri, pillanattá gyűri az ezredéveket, álmok foszlánnyá bomlanak, a foszlányokat is levető lány arcán egyetlen állandó, az örök változó – az álarc.

Item, jut eszembe, kire mit is hagynék e világból, ha el kellene mennem most és mindörökre. Ráhagynám a világra látásom, a képeket, amelyeket agyamban őrzök, s attól, hogy megéltem, megtapasztaltam őket, már részeivé váltak az én végtelen időmnek.

E képek közt Szabó Ottó festményei is ott vannak. Item, jut eszembe, a NŐ. Aki hol kitárulkozó, védtelen, hol vonzó, ígéretes és soha el nem érhető. A megtekert génspirálon leszánkázó életinformációkat továbbhordozó, a reménységet, a szebb lehetőségét ringató. A NŐ igaz és örök, csalóka és hamiskás, imádnivaló és gyűlöletet generáló, a NŐ az örök téma. Mert benne van minden félrecsúszott nyakkendőben, minden közönséges mozdulatban, egy reggeli kávéban, egy kanál mézben, egy pillantásban, egy időtlenné kövesült ölelésben. Minden mulandó, Isten viszont tudja, az ajándékot, az örömöt elrejtette a NŐ-ben, hogy kereshessük és imádhassuk a pillanat varázsának és mindenségnek idejében egyszerre. Elmúlik történelem, elsuhannak a szarkalábas vonások a test mögé, csatazaj és háborúk füstje mind csak háttérré mosódik, átformálhatóvá, megváltoztathatóvá válik, mert a NŐ mindent felold. Csókjával, simogatásával, érintésével, lázcsillapító kezével, biztató mosolyával eltörpíti a gigászokat. Aranyalmával játszik, hősök sorsát fonálon pergeti, jelenből múltba dob, újra visszahív, egyetlen intésével átadja az örökséget.

Szeress! Parancsolat ez, egyetlen megfogadandó parancsolat. Szeresd a NŐ-t, szeresd benne magad, gyarló földi léted mulandóságát váltsd a NŐ-ben rejlő időtlenné. Nézd meg e képeket, láss csodát, vidd magaddal, hagyd rá másokra is a látás tudását, az érzés szépségét, miként én is. Anyagba merült világból éteri felé vedd gondolatban utadat. Minden ecsetvonásnak üzenete van. Az üzenet személyre szóló, megfejtésének kódja a kezedben van. Élj vele