Egész évben nyaral – Jana a Zöld-foki szigeteken talált új otthonra

„Belső békére vágytam valami egzotikus, napsütéses és békés helyen, gyönyörű környezetben, ahol az emberek mosolyognak és szabadabban élnek. Melinda barátnőm akkoriban zenészként dolgozott Sal szigetén egy ismert szállodában, és lényegében ő csábított ebbe a paradicsomba” – kezdi a történetét Janka. Lelkesedés, öröm, kíváncsiság – ezek az érzések kerítették hatalmába a szigeten. A lelke egyre többet mosolygott, az elméje és a szíve jobban kinyílt.

„Tudtam, hogy vissza akarok ide jönni. Boa Vista szigete balzsam volt a lelkemnek. Miután Görögországban, Olaszországban és Szerbiában éltem, és körbeutaztam az európai tengerparti városokat, a kellemesebb klímájú országok és a nyitottabb nemzetek felé hajlok. Számomra ez egy teljesen új kultúra, emberek, szokások megtapasztalásáról szólt. A Zöld-foki szigeteken sosem lehet unatkozni. Feléledt bennem a vállalkozói hajlam, itt hagytam az összes nyári cuccomat, előre kibéreltem egy lakás azzal, hogy Európából ide költözöm. Az emberek azt mondták, hogy őrült vagyok, de az elhatározásom szilárd volt.”

Ma Jana Boa Vistán városnéző kirándulásokat szervez, és ő az egyetlen szlovák, aki a helyi közösség megsegítésére összpontosít. „Mindig azon gondolkodom, milyen új dolgokat találhatnék ki, különösen azok számára, akik gyakrabban térnek ide vissza. Személyesen is elkísérem a vendégeket a kirándulásokra, nagyon fontos számomra az egyéni megközelítés és a kommunikáció” – magyarázza. A nyári hónapokban, júniustól szeptemberig az utazási irodákkal is együttműködik. Férjével, Romival kedvelnek minden, az óceánhoz kötődő tevékenységet – a sznorkelezést, bálnalesése, horgászatot, kitesurfinget és szörfözést. Janka emellett szívesen készít videókat és podcastokat, valamint a gyermekeket és családokat segítő önkéntes munkát végez. „A szakmámban az emberséget, az őszinteséget, a tiszteletet és a pozitív életszemléletet helyezem előtérbe. Az érzés, amikor magadra találsz, csodálatos, és ezt az emberek is kiérzik” – véli.

Janka naptára kétségtelenül tele van, így talán joggal merül fel a kérdés, hogy vannak-e olyan időszakok, amikor úgy érzi, mintha otthon, a Zöld-foki szigeteken nyaralna. „Igen, amikor nem látogatókkal, hanem a családommal kirándulok. Néha még egy fél nap is csodásan feltölt, egy minivakáció, amikor kikapcsolom a mobilom. De őszintén szólva, különösen akkor érzem magam úgy, mintha nyaralnék, amikor a férjemmel, a fiammal, a kutyánkkal elindulunk a természetbe, hogy kedvenc helyeinken táborozzunk, ahol egyáltalán nincs térerő, csak a csillagok a fejünk felett és az óceán morajlása” – magyarázza. A Zöld-foki szigetek még ennyi év után is földi paradicsom számára, nemcsak a természeti szépsége miatt, hanem a kilátás miatt is, amit nem un meg egyhamar.

Nyugdíjasként mezítláb

„Teljes nyugalmat él meg itt az ember, amit perceken belül érezhetsz, miután megérkeztél a szigetre. Az időjárás egész évben csodás. Amióta itt vagyok, nem tudok betelni az óceán varázsával. Mintha a szemem nem is akarna mást látni, csak a kék és a homokszín kontrasztját és a helyiek mosolygó arcát” – vallja a szimpatikus, napbarnított Jana, akit nem kevésbé vonzott a családi élet gondolata. „Nagyon szeretném, ha a gyermekeim ilyen helyen nőnének fel, ahol sok fontos útravalót kapnak az életbe, éppen a természettel, az önfenntartással vagy a sokféle készséggel kapcsolatban. Ez olyan hely, ahol nem találkoznak rasszizmussal, mert itt a világ különböző részeiről keveredünk. Arról nem is beszélve, hogy én magam is boldog ember vagyok a nap országában. A D-vitamin és az egészséges óceánvíz nagyon fontos számomra az egészségesebb és boldogabb élethez. És hogy nyugdíjasként, mezítláb a homokban, az azúrkék óceánt nézve könyvet írjak, szintén az egyik álmom volt” – teszi hozzá nevetve.

Semmit nem kell erőltetni

Tökéletesen boldog azonban akkor lenne, ha a Szlovákiában élő családtagjait és közeli barátait is a Zöld-foki szigetekre teleportálhatná. Hiányoznak neki, és bár időnként ellátogat Szlovákiába, néha érthető a vágyakozása Szlovákia és a családja után. És hogy mi nyűgözi le a helyiekben? „Tudják, hogyan kell az életet élvezni, becsülik az alapvető értékeket, különösen az időt, a családot, a természetet, az egyszerűséget. Minden napnak örülnek, nem provokálnak konfliktusokat. Természetes közvetlenség uralkodik itt azáltal, hogy támogatók, kedvesek, őszinték, szerények, nem játsszák meg magukat. Végül, de nem utolsósorban művészi tehetséggel megáldottak és fizikailag fittek, ami engem lenyűgöz, különösen a nőknél.” Janka szerint itt még a banálisnak tűnő „nap” szónak is nagy a jelentősége, ezzel szemben a pénz és az anyagiak nem a mindennapok leglényegesebb elemei.

„Az óceán, a hullámok, az áramlatok, az időjárás és a szél iránya játssza a legnagyobb szerepet egy zöld-foki szigeteki ember életében. Még néhány csepp eső is a legnagyobb ajándék, amit mindannyian várunk. Megtanultam jobban értékelni és elfogadni a kulturális különbségeket. Rájöttem, hogy minél kevesebb dolgot birtokolok, annál kevesebbre van szükségem. Megtanultam a helyiektől, hogyan kell kevésből élni. Ők szabadabbak, boldogabbak, és sok szempontból példát mutatnak nekem. Egyszerűen másképp működsz egy szigeten, sok minden nem magától értetődő – még bizonyos dolgok elérhetősége sem, például a csapból folyó ivóvíz vagy az áram, ami itt nagyon értékes, és nem pazarolják. Ennek a helynek köszönhetem a legnagyobb leckét türelemből, megtanított arra, hogyan kell megoldani a problémákat, feltalálni magamat, és vigyázni nemcsak magamra, hanem másokra is. Megtanultam nem sietni, és hagyni, hogy a dolgok menjeneka maguk útján. Semmi sem egészséges, amit erőltetünk” – teszi hozzá Jana.

(eva.pluska.sk)