A Pohoda margójára

A tragédia szó kívánkozik ide, pedig fizikai értelemben szerencsére nem történt tragédia – bár a sérültek és a viharban hálálfélelmet érző többiek is komoly traumát éltek át. A fesztivál lefújása kapcsán azonban akkora átok-gyilok hadjárat indult a közösségi oldalakon, hogy elérkezettnek látom az időt egy kis elemzésre. 

A Pohoda 27 évvel ezelőtt indult Trencsénben az alternatív zene rajongói számára, de rövid idő alatt kinőtte magát, jelenleg ez az ország legnagyobb nyári fesztiválja. Legtöbben a világsztárok miatt érkeznek, a szervezők azonban fontosnak tartják a társművészeteket is: teret kap a kortárs képzőművészet, az irodalom, a film, a színház, sőt a népzene is. A nappali programok – előadások, panelbeszélgetések – igényesek és sokszínűek, aktuális társadalmi kérdésekre reagálnak. És arra sem sajnálják a pénzt, hogy hátrányos helyzetű művészeket léptessenek fel – szepsi roma gyerekzenekart, akik életük legnagyobb sikerét élték át pár évvel ezelőtt, vagy az első és egyetlen afgán női szimfonikus zenekart, akiknek minden költségét fedezték, beleértve a vízumokat is. Idén abból a Kijev melletti faluból hívtak meg mintegy harminc gyereket, amelyet az oroszok két éve dühükben szétlőttek, miután nem tudtak betörni az ukrán fővárosba. Ezek a 11–14 éves srácok azon csodálkoztak, hogy Trencsénben van éjjeli közvilágítás. Egyetlen vigaszuk a zene, 20 órát buszoztak, hogy felléphessenek szombaton a Pohodán, ebből tizenkét órát a határon töltöttek. (Aztán mégsem léphettek fel, mert a koncert időpontjában már szedték szét a színpadot a munkások.) 

Itt egyébként akkora a szabadság, hogy még a szivárványos zászlót is ki lehet tűzni, sőt, a szervezők külön koncertprogramot csináltak – a fesztiváltól függetlenül, de pohodás pénzből – a pozsonyi Tepláreň megsegítésére, és jótékony gondoskodást kapnak a hajléktalanok, a brutálisan meggyilkolt Ján és Martina hozzátartozói, a Covid miatt ellehetetlenült zenei klubok, vagy a bársonyos forradalom alatt aktív zenészek. Részben emiatt a bőkezűség miatt nemrég anyagi gondjaik támadtak – az idei fesztiváltól remélték, hogy ismét egyenesbe kerülnek. Sajnos nem így történt, sőt, bekövetkezett a legrosszabb: idő előtt le kellett fújni a rendezvényt, az összes fontos koncert elmaradt. 

A nézők joggal kérhetik vissza a jegy árát, a sérültek kérhetnek anyagi kompenzációt, sőt, a meghívott sztárzenekarok sem kötelesek visszautalni a gázsit, ha nem az ő hibájukból hiúsult meg a koncert – de ezt szerződése válogatja. Szóval a fesztivál jövője pillanatnyilag bizonytalan. 

Nagyon sokan örvendeznek emiatt. Szerintem a Pohoda az önálló szlovák állam egyik legfontosabb kulturális rendezvénye, és pont az elkövetkező években lenne rá nagy szükség. Hiszen nem tudni, menynyire maradhat szabad a művészet kis hazánkban. És a történtek kapcsán érdemes elgondolkodni a klímaválságról is – bár tudom, hogy sokan tagadják, hogy egyáltalán lenne ilyesmi. Talán ugyanazok, akik mosolygó emojikkal reagáltak a trencséni reptéren történtekre...