Egy tudományág születőben

Ez egy szerkezet, mondjuk, hogy az. Esztergával készült. Az érdekes az benne, hogy ez egy kocka, az esztergával pedig mindig henger alakú tárgyakat készítünk.

Tehát akkor mi is ez?

Ez tulajdonképpen egy rejtvény: aki tudja, az elkészíti, aki meg nem tudja, az csodálja, mert el sem tudja képzelni, hogyan lehet egy kockába egy másikat, abba pedig egy harmadikat esztergálni.

Ha jól értem, akkor ez egy darabból készült, és külön gyártódtak az egyes elemei...

Nem éppen így, de hosszú lenne kifejteni.

Ez majdnem olyan rejtélyes, mint a Rubik-kocka, ha már a kockákról beszélünk.

A hasonlat nagyon jó.

El kell mondani önről, hogy gépészmérnök. A varázskockán túl inkább az érdekelne, hogyan is választotta ezt a pályát?

Eleinte földmérnöknek készültem, de az 1945-ös frontváltozás után a pozsonyi cérnagyárba mentem dolgozni, s ott láttam, hogy egy földmérnöknek semmi haszna sincs. Az elődöm gépészmérnök volt, és ez inspirált, hogy én is gépészmérnökké legyek.

Pozsonyban tanult?

Igen. Egyébként tősgyökeres pozsonyi vagyok, ebben a városban születtem. Apám is, anyám is itt élt.

Tehát a negyvenes évek második felében lehetett az, amikor ön egyetemre járt. Milyen volt a pályakezdés?

Mint említettem, a cérnagyárban kezdtem el dolgozni, azt is mondhatnám, hogy távhallgató voltam, pedig akkor valójában még nem is létezett a távhallgatói státus.

Munka mellett tanult az egyetemen?

Igen, mivel akkoriban másként nem ment.

Mi volt a feladata a pozsonyi cérnagyárban egy leendő gépészmérnöknek?

A műszaki osztályon dolgoztam, ahol a gépek karbantartása volt a feladat. Később főmechanikusként fejeztem be itt tevékenységemet.

A cérnagyárból hová vezetett az út?

Az egyetemre, s ezzel párhuzamosan kezdett kialakulni a kreatikának elnevezett tudományterület is. Persze a kreatika megnevezés akkor még nem létezett, hiszen később, 2000-ben találtam ki.

A kreatika egy olyan tudományág vagy -terület, amely… mivel is foglalkozik?

Ha én azt pontosan tudnám, hogy miről is szól! Az én elképzelésem szerint – és a kollégáim szerint is – a teremtéssel, a kézbe fogható, anyagi tárgyak létrehozásával, de szellemi értékek megalkotásával is foglalkozik. Rájöttem, hogy ugyanazok a törvények, amelyek a megfogható dolgok megalkotásában szerepet játszanak, érvényesek, mondjuk, egy író vagy egy szerkesztő tevékenységére vonatkozóan is.

Összefoglalva azt is mondhatnánk, hogy ezek a törvények minden olyan szellemi és fizikai tevékenységre érvényesek, amelyek bizonyos értelemben tudatos cselekvéssel járnak, tehát, ha valamit létre akarunk hozni.

Igen, pontosan erről van szó.

Olvastam az ön tanulmányát, amelynek a címe magyarra fordítva így hangzik: Kreatika, avagy a termékeknek a gépek és élőlények által való elkészítése. Ebben a tanulmányban egyebek között azt írja, hogy a kreatika igen közeli rokonságban van a kibernetikával. Ezt hogyan kell értenünk?

A kibernetikával és a metrológiával is. Véleményem szerint három dolog kell az ember életéhez. A kibernetika, amit bővebben úgy „fordítanék le”, hogy az irányítás és az információ kezelése. A metrológia: mérés. Már az ősembernek is kellett mérnie, hogy meg tudja mondani a feleségének, a társainak, hogy hány bölény van a szomszéd völgyben, hogy milyen messze van a szomszéd völgy, egy nap alatt érnek-e oda vagy két óra alatt. És aztán mit csinált az ősember a bölénnyel? Széttrancsírozta, előkészítette, gyártotta a húst. Nem tudta, hogy gyártja. Csak azt, hogy a húst meg kell ennie, mert hogyha nem fog enni, nem lesz képes se informálni, se mérni – de még életben maradni se.

A kreatika törvényei szerint cselekedett tehát. A kreatika törvényei mennyiben különböznek a természet törvényeitől?

Mi a természet gyermekei vagyunk, s csak a természet törvényei szerint tehetünk bármit is. Ez a kiindulópont. A kibernetikában, a metrológiában sincs semmi más, nem lehet semmi más, mindennek a természet törvényei szerint kellene lejátszódnia. A kreatikában tulajdonképpen az az új, hogy a törvények fel lettek fedve. Hiszen példának okáért a tömegvonzás törvénye mindig érvényes volt, még ötmillió évvel ezelőtt is, de aztán jött egy Newton, akinek eszébe jutott, hogyan is lehetne ezt megfogalmazni.

A kreatika ezek szerint egy általános szemléletmód, tehát úgy is mondhatnánk, hogy univerzális törvényeknek a gyűjteménye, mert ugye miben különbözik egymástól például az esztergályos és az asztalos munkája? Az asztalos gyaluval dolgozik elsősorban, az esztergályos pedig egy olyan szerszámmal, szerkezettel, amely más módon aprítja vagy csiszolja az anyagot.

Igen, s mégis volt 1806-ban egy Johann Beckman, aki leírta, hogy az egyes mesterségeket a szerint kell csoportosítani, hogy milyen szerszámmal dolgoznak a szakemberek, a mesterek.

Ez a beosztás megfelelt a mesterségek csoportosítása szempontjából, tehát jó volt ez a módszer?

Igen, máig érvényes.

Feltételezem, hogy a kreatika ezt nem veszi annyira komolyan, hiszen – ha jól értem az ön tanulmányát – általánosabb törvényszerűségek szerint építkezik.

ĺgy van.

Melyek azok a törvények, amelyek alapján a kreatika felépül?

1950-ben egyetemi adjunktusként feladatul kaptam, hogy készítsek egy művelettervet. Azt már tudtam, mi a műveletterv, s kezdtem keresni a megfelelő törvényeket, törvényszerűségeket. Rájöttem, hogy e tekintetben nincs segítségemre semmiféle törvény. Ez nagy meglepetés volt a számomra, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ezen a területen nincsenek törvényszerűségek, annál is inkább, mert azt, hogy a műveletterv csak egy közönséges recept, senki, semmilyen tankönyvben és sehol máshol sem írta le. Ahogy az apám csinálta, úgy folytatom én is a mesterséget, s ugyanazt adom át a gyermekeimnek. Akkoriban ez volt a helyzet. A technológiát nem tartották tudománynak, pedig a technológusok nagyon haragudtak ezért. Nekem sem tetszett ez, és ezért törvények, törvényszerűségek után kezdtem kutatni. Mindez még 1951-ben történt. Mi volt akkor a helyzet? Például a típustechnológia 1940-ben keletkezett, az első könyv pedig, amely ezzel foglalkozott, még később, 1948-ban jelent meg az akkori Szovjetunióban. Mindez nem érhetett el Csehszlovákiába két év alatt. Azon is el kellene egy kicsit gondolkozni, hogy milyen volt a helyzet akkor. 1950-ben halvány fogalmunk sem volt a halmazokról, a halmazelméletről vagy a vektorokról. A vektort csak úgy ismertük, hogy valamiféle fizikai dolog, ami megadja egy pontnak a helyzetét az xy koordinátarendszerben. Ezért aztán huszonöt évig tartott, amíg rájöttem arra, hogy például a halmazelméletet vagy gráfelméletet fel lehet használni olyan diszkrét folyamatok leírásánál is, mint a termelés. Mert a termelés tulajdonképpen diszkrét folyamat, diszkrét matematikai formulációkkal tudjuk csak leírni.

Ön az említett tanulmányában közread egy mátrixot, amelyben vannak, ugye, vízszintes és függőleges sorok, és ezekhez hozzá lehet rendelni bizonyos fogalmakat. Ez a mátrix bizonyos helyeken üres. Ezzel kapcsolatosan ön megjegyezte, hogy annak idején, amikor Mengyelejev megszerkesztette a periódusos táblázatot, abban is maradtak üres helyek. Ez a mátrix, amit ön említ, lényegében a kreatika általános törvényszerűségeinek egyfajta rövid sommázata, ha jól értettem.

Igen, így is lehet mondani, hogy ez is annak a tárgya. A mátrix elnevezést egy budapesti professzor találta ki, amikor megismerkedett az elméletemmel. 1974-ben történt, ha jól emlékszem. Amikor aztán 1975-ben Minszkben és 1977-ben Prágában előhozakodtam vele, a kreatika körül egy kisebb forradalom alakult ki.

Hogyan fogadták a szakemberek? Gondolom, egy kicsit meglepte őket.

Nagyon meglepte. Az egész hallgatóság két táborra bomlott. Az egyik tábor azt mondta: ez fantasztikus, ki lehet számítani a gyártási eljárásokat. A másik része azt mondta: ez marhaság. Majdnem összevesztek rajta.

Feltételezem, hogy később lecsillapodtak a kedélyek...

Igen, mert a számítástechnikában megjelent a CAP technológia. Ez a CAP egy angol megnevezésnek a rövidítése, gyártási eljárások tervezését jelenti számítógép segítségével.

Sok olyan elemet tartalmaz a kreatika, amelyben mind a matematika, mind a logika, s gondolom, egy kicsit a filozófia is benne van.

Jó, hogy megemlítette a filozófiát, mert már legalább tíz vagy tizenöt éve a technológia filozófusának neveznek mind belföldön, mind külföldön. Sajnos, ez az egyik akadálya a kreatika gyorsabb elterjedésének. Mindenki azt mondja rá: ez filozófia. Pedig nem igaz. Mert mit fog egybe a kreatika? Mi rejlik benne? Hogy az embernek élelme, ruházata, otthona kell, hogy legyen, s természetesen az életben az örömforrás is nélkülözhetetlen. Mindennek a megteremtése, „gyártása, készítése” nem filozófia, hanem gyakorlati dolog. Ez persze az én véleményem.

Itt van ez az elmélet, ez a tudományág, amelyet ön elnevezett kreatikának, amely körül még folyik a vita. Vannak, akik mélységesen egyetértenek önnel és támogatják, segítik önt, mások kételkednek a kreatikában. Persze ön nem állítja, hogy ez már egy kész elmélet, lezárt tudományág, hiszen még fejlődnie kell, és a Mengyelejev-táblázathoz hasonlóan vannak még üres helyek, amelyekbe be kell majd illeszteni újabb felfedezéseket, törvényszerűségeket. Mikorra várható, hogy a kreatika végre elfoglalja azt a helyet, amely ön szerint megilletné, amikor valóban a gyakorlatban is hasznosítható tudományággá válik?

A gyakorlatban már ma is nagyon sokat lehet belőle használni. S hogy mikor zárul le ez a folyamat? Lehet, hogy kétszáz év múlva, lehet, hogy ezer év múlva, de az is meglehet, hogy sohasem. Hiszen tulajdonképpen a termelés törvényeiről van szó.

Azok a törvényszerűségek, amelyeket ebben a dolgozatban megfogalmazott, illetve a kreatikában összefogott, függetlenek attól, hogy most milyen technológiák vannak fejlesztés alatt, milyenek azok a technológiai folyamatok, amelyeket csak a következő évtizedekben fognak megismerni utódaink, tehát mindezektől el lehet vonatkoztatni a kreatikát?

Szerintem igen. A kreatika törvényei három csoportba foglalhatóak. Ezek a formális törvények, aztán a természet törvényei, végül pedig a létezés törvényei. A formális törvények és a létezés törvényei tulajdonképpen minden tevékenységre érvényesek. A természeti törvényekből mindmáig csupán a formaképzés törvényei lettek fölfedve. Kollégám, Hrivňák akadémikus vágott bele az anyagtulajdonságok törvényeinek vizsgálatába, megalkotásába. Ma itt tartunk. De milyen törvények vonatkoznak, szerkesztő úr, az ön munkájára vagy a többi szellemi ember, például a költő munkájára? Biztos, hogy vannak ilyen törvények, törvényszerűségek. Most jut eszembe, Cicero száz évvel Krisztus előtt megírta, milyen törvények szerint kell megírni egy beszédet, hogy annak ereje, hatása is legyen. A kreatika szerintem nagyon közel van annak megfejtéséhez, ami a kreativitás alapja. Mert kell, hogy legyen valami alapja, nem lehet a véletlen eredménye.

A véletlennek milyen szerepe van a kreatikában?

Az én véleményem szerint a természet szempontjából nincs véletlen. Az események sorozatában, összefüggésében, összekapcsolódásában nagyon sok lehetőség, eshetőség van, és ott fölléphet a véletlen. Például az ember megbotolhat a lépcsőn, és elkésheti az autóbuszt. Véletlenül botlott meg? Nem. Azért, mert rossz volt a cipője. Minden eseménynek megvan a maga oka. Ha sok esemény fonódik egybe, akkor nem tudjuk, hogy mi lesz az eredmény. Ezt nevezzük tulajdonképpen véletlennek. Persze, ez csak amolyan Békés-féle elképzelés.

A kreatika kifejezés az ön találmánya, de gondolom, hogy maga a kreatika elmélete nemcsak egyetlen ember alkotása, hanem nyilván vannak mások is, akiket sikerült meggyőzni arról, hogy ebben az elméletben nagy lehetőségek rejlenek. Ezek az emberek ön mellé álltak, és alkotó, tevékeny módon igyekeztek hozzájárulni a kreatika fejlesztéséhez?

Igen, vannak ilyen emberek, például a kollégámat, Milan Borovička docenst is említhetném, vagy volt növendékemet, Sugár Pétert, aki szintén docens Zólyomban. Ők mellém álltak, és segítettek nagyon sok dologban. És megnevezhetném a galántai születésű Lukovics Imrét is, aki Zlínben docens.

Oktatják-e ezt az elméletet az egyetemen, pontosabban eljut-e a diákokhoz?

Eljut, mégpedig két úton. A termelés műszaki előkészítése megnevezésű tantárgyat oktatom az egyetemen, és ennek keretében nyílik rá lehetőség, valamint létezik a kreatikának nevezett tantárgy, amelyet a doktorandusz-képzés során adok elő.

Ön már nyolcvanéves, ennek ellenére nagyon aktív, még mindig tanít Nagyszombatban, az egyetemen. Nem fárasztó ez?

Nem. Az életművem tulajdonképpen a kreatika. Ez tart életben. Ez ad nekem erőt. Szeretném befejezni a művet.

Mikor vehetjük majd kézbe azt a könyvet, amely a kreatikáról szól?

Angliában, Liverpoolban élő professzor barátom Békés-bibliának nevezte el a kreatikát. Meg is egyeztünk abban, hogy ebből egyszer könyv lesz. Arra kért mindig, hogy ne terjesszem, ne fejlesszem már tovább, hanem fejezzem be. De valami sosem hagy nyugton. Egyre távolabbi távlatokat látok magam előtt, s az új felismeréseket papírra kell fektetnem. Hogy mikor lesz ebből könyv? Egymillió korona kellene ahhoz, hogy az ember két-három gépírónőt felvegyen, megfelelő számítógépe legyen, és kellene egy technikus is, aki megrajzolná a képeket és egyebeket. Mindez anyagilag igényes, nagyon nehéz feladat.