Mindig az élet napfényes oldalán

Pompás látvány a Károly híd kisoldali részéről a sziget. Öt hídjával, Malomárkával, vízparti házaival nem véletlenül nevezik Prága Velencéjének. Itt, a Kampa Múzeum nyári színpadán Adéla Laštovková Stodolová rendezésében mutatták be a Milos Forman – Ragaszkodj az álmodhoz című előadást, amelynek szövegét Daniela Sodomová írta.

A darab első felvonása minden idők leghíresebb cseh filmrendezőjének gyermek-, kamasz- és ifjúkorába kalauzolja el a nézőt. Látjuk a tragikus eseményeket megélő, tízéves kisfiút, akinek csak nagy erőfeszítések közepette sikerül talpon maradnia. Megérint bennünket a család tragédiája, a világban való helykeresése. Később megelevenedik előttünk két házassága, az első Jana Brejchovával, a második ikerfiai, Petr és Matěj édesanyjával, Věra Křesadlovával.

Mintha csak a Jan Novák által megírt Forman-életrajzot lapoznánk. Kiderül, milyen körülmények között hagyta el Csehszlovákiát, hogyan indult el Párizsból Amerikába, milyen emberi és szakmai megpróbáltatások vártak rá Hollywoodban, hogyan talált otthonra New Yorkban, majd Connecticutben, ahol sikerült megteremtenie a maga kis Csehországát. De képes volt-e szilaj gyökeret ereszteni a világ túlsó felén, mennyi erőre, kitartásra volt szüksége ahhoz, hogy felérjen a megálmodott csúcsra, és mit élt meg a nyolcvanas évek első felében, amikor hosszú idő után először jött haza, hogy itthoni környezetben forgathassa le egyik legszebb és legértékesebb alkotását, az Amadeust, amelyért nem sokkal később iker fiai jelenlétében vehette át az Amerikai Filmakadémia díját.

A tánccal és mozgásszínházi elemekkel ékesített előadás nem pusztán egy rendkívül gazdag, magasan ívelő életutat vázol. Érzékelteti azt is, mennyi energiájába, mekkora odaadásába, elhivatottságába kerül egy művésznek, hogy elérje a kitűzött célt, és bizonyítékát adja annak: a világ legjelesebb rendezőinek egyike. Hogy igazi értéket csak a teljes szabadságérzet és alkotói függetlenség szülhet, azért pedig meg kell küzdeni.

Különös egybeesés az előadással: utolsó prágai éveiben Forman éppen itt, a Kampa-sziget közelében lakott, s az Amadeus egyes felvételeinél is itt táborozott a forgatócsoport. És most itt elevenedik meg mindaz, amit a kamasz Milos poděbradyi gimnáziumi osztálytársával és jó barátjával, Václav Havellel, majd a Moldva túloldalán álló, legendás filmművészeti főiskola falai között, továbbá forgatókönyvíró társával, Ivan Passerrel és operatőrével, Miroslav Ondříčekkel megélt. „A gyerekek a nőkre tartoznak” – állítja szabadságát védve, nekiindulva a nagyvilágnak, maga mögött hagyva a Fekete Péter, az Egy szöszi szerelme és a Tűz van, babám! itthoni és külföldi sikereit.

Nem kis falat Patrik Děrgel számára a Hair, a Ragtime, a Valmont, a Száll a kakukk fészkére, a Larry Flynt, a provokátor, az Ember a Holdon és a Goya kísértetei rendezőjének színpadi megformálása, de bírja szusszal és tehetséggel.

„A próbák során mindenki azt kérdezte tőlem, melyik a legkedvesebb Forman-filmem. A Kakukk! Életem mottóját is ebből vettem: »Legalább megpróbáltam!« – mondja benne Jack Nicholson. Ez járt a fejemben akkor is, amikor jelentkeztem a színművészeti főiskolára. Nem voltam kétségbeesve, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Legalább megpróbáltam, mondogattam magamban. De felvettek. Azóta eljátszhattam Hamletet, a Manon Lescaut Des Grieux-jét, az Othellóban Roderigót, Agnieszka Hollanddal dolgozhattam a Jan Pa-lachnak emléket állító Olthatatlanban, főszerepem van a V.I.P gyilkosságok című sorozatban. Még az ostravai dráma szakos gimnázium növendéke voltam, amikor az első előadást láttam a prágai Nemzeti Színházban. És az éppen Milos Forman rendezése, a Jól fizetett séta volt. Annyira megilletődtem a színház és az előadás varázsától, hogy a könnyem is kicsordult a végén. Aztán hét évig itt laktam a Kampa-szigeten. Ezek az emlékek mind előjöttek a próbák során. Forman korán elveszítette a szüleit, tizenévesen neki már felnőtt módjára kellett gondolkodnia, döntéseket hoznia. Én most harmincöt vagyok, és még mindig kölyöknek érzem magam.”

Forman megformálása nem kis kihívás számára.

„Óriási egyéniség, van mit felfedezni benne. A próbák során meg is lepődtem, mennyi mindent nem tudtam róla. Hogy élete nagy helyzeteiben, emlékezetes pillanataiban miképpen szólalt meg, hogyan viselkedett. Amit felettébb csodálok benne: a határozottsága, a céltudatossága, a tántoríthatatlansága. Nem pusztán a pénzért, a sikerért készített filmeket. A téma érdekelte elsősorban. A téma, amely fellelkesítette a közönséget. Elgondolkodtatott az is, hogy én vajon képes lettem volna-e folytatni egy olyan kudarc után, amit az első amerikai filmje, a Taking off jelentett számára. Nem volt az fiaskó, csak idegen a kinti közönségnek. Nem úgy fogadták, ahogy azt Forman elvárta. Óriási csalódás lehetett ez számára, mégsem adta fel. Én az ő helyében aligha próbálkoztam volna még egyszer. Ha csak húsz százalékát érezném magamban az ő egyéniségének, már azzal is elégedett lennék.”

Nem emlékművet akar állítani az előadás korunk egyik legnevesebb filmrendezőjének, hanem egy izgalmas emberi történetet elmesélni.

A szerző a Vasárnap munkatársa