Pakoló könyvesbolt, érdeklődő látogatók a kulturális miniszter szerint nem „megfelelő” műveket felvonultató tárlaton – körkép a nemzeti galériából

Néhány kupac katalógus árválkodik az egykor gazdag kínálatban bővelkedő polcokon az előcsarnokban: az Ex Libris könyvesbolt március végére gyakorlatilag összepakolt. A művészeti és kulturális kiadványokra, minőségi gyermek- és szépirodalomra szakosodó könyvesüzlet a hónap első felében jelentette be, hogy az intézményen belül kialakult helyzet miatt tizenkét év után befejezi együttműködését a Szlovák Nemzeti Galériával (SNG). Az egyik üres polcon tábla, melyen megköszönik a látogatók eddigi támogatását: az üzenetet a „Vidíme sa v lepších časoch“ (Viszontlátásra a jobb időkben) mondat zárja.

Az Ex Libris 2013-tól működött együtt a galériával. Mivel a galéria Rázus rakparti épülete ekkor átépítés alatt állt, a könyvesbolt tíz éven át az Esterházy-palotában működött. A főváros egyik legerősebb kínálattal és képzőművészeti szakirodalommal rendelkező könyvesboltja a galéria felújításának befejeztével, 2022-ben költözött a felújított épületbe, ahol rögtön a főbejárat mellett találkozhattak vele a látogatók.

A könyvesbolt távozása csupán az egyik darabka az SNG nagy széthulló kirakójában. A galéria bejárata előtt továbbra is zajlik a stafétatüntetés, mely azt követeli, hogy az SNG igazgatói posztját olyan személy töltse be, aki egy átlátható kiválasztási eljárásból kerül ki, és aki képes gátat szabni az intézmény hanyatlásának. 

A művészet nem marad csendben!

– hirdeti a transzparens, illetve arra figyelmeztet, hogy a SNG nem a hatalmon lévők játékszere. 

Amikor a hosszan húzódó, maratoni felújítás befejeztével 2022-ben megnyílt a felújított Szlovák Nemzeti Galéria, arról cikkezett a sajtó, hogy a főváros végre olyan nemzeti galériával rendelkezik, amelyre büszke lehet. A kurátorok olyan kiállítási tervekkel álltak elő, amelyek bármely európai nagyvárosban megállták a helyüket. 

Az intézmény fénykora azonban rövid életű volt. Azóta, hogy a kulturális miniszter, Martina Šimkovičová (SNS-jelölt) leváltotta Alexandra Kusát az intézmény éléről, a galéria jelenleg a harmadik megbízott igazgató, Jaroslav Niňaj vezénylete alatt működik – helyesebben szólva, hullik szét. Az intézmény az év elején már ott tartott, hogy a nemzetközi partnerek – múzeumok, galériák és szakemberek – sorra mondják le az együttműködést. Az SNG munkatársai és az alkotók is figyelmeztettek: az intézmény mindennapi, rutinnak számító szervezési folyamatai is az összeomlás szélén állnak. Miközben egy sikertelen igazgatói kiválasztási eljárást követően április 8-ára tűzték ki a következőt, március végével számos munkatárs távozott, köztük a kurátorok fele. Nem tudni, hogy innentől fogva hogyan tud működni a galéria, az bizonyos azonban, hogy az intézmény alapvető pozíciókat sem tud éppen betölteni – az Otvorená Kultúra! platform információi szerint egy programvezetői posztra például egy takarítónőt helyeztek át.

A galéria 3. emeletén, az áthidalásban látogatható Zora Palová szobrászművész kiállítása (Vo svojom živle: sklo Zory Palovej), amely az utolsó olyan tárlat, amely a galéria eredeti munkatársainak koncepciójaként jött létre és a tömeges felmondás előtt nyílt meg. Hiánypótló tárlatról van szó, hiszen a szobrászművész Zora Palová, aki csaknem tíz éven át töltött be rangos professzori állást az egyesült királyságbeli Sunderlandi Egyetemen, munkái pedig jelentős intézményének gyűjteményében szerepelnek világszerte, alig ismert itthon.

A nemrégen elhunyt Palová a szobrászatra nem jellemző anyaggal, olvasztott üveggel dolgozott. Az SNG-ben látható tárlat utolsó munkáit vonultatja fel: szobrai, melyek egyébként rendkívül látványosak, az alkotó benyomásait, érzéseit tükrözik, amelyeket természeti jelenségek, a természet elemei és a növényvilág inspiráltak.

A délutánon, amikor a galériában jártunk, nagyobb érdeklődés övezi azonban az egy emelettel lejjebb található állandó kiállítást, amely a kulturális miniszter nemrégi videójának eredményeképp került a figyelem középpontjába. Šimkovičová nemrégen meglátogatta a galériát, majd nyilvánosan megkérdőjelezett az alkotások közül néhányat: a galériában készített videójában kipécézett néhány alkotást, és megkérdezte Facebook-követőit, hogy ítéljék meg, vajon „megfelelőek-e” az egyébként nemzetközi szinten elismert művészek alkotásai. Múlt pénteken a miniszterelnök is meglátogatta a szóban forgó kiállítást, és teljes támogatásáról biztosította a kulturális minisztert. Érdekesség csupán, hogy Robert Fico eddig soha nem tett miniszterelnökként hivatalos látogatást a galériában.

A szóban forgó tárlat egy edukatív jellegű kiállítás. A Modell: Kortárs Művészeti Múzeum (Model: Múzeum súčasného umenia) kurátora Lucia Gregorová Stach, aki a szakma legfontosabb, legelismertebb alakjai közé tartozik. 

A kiállítás arra ösztönzi a látogatókat, hogy gondolkodjanak el, mit is takar a kortárs művészetek megnevezés. A tárlat a huszadik század második felétől egészen napjainkig készült alkotásokat és művészeti tevékenységeket ölel fel, az alkotások főképp kelet-európai, de leginkább hazai alkotóktól származnak. Akit csak egy kicsit is érdekel a kortárs művészet, az nyilván tudja, hogy ez az időszak bizony az innovatív, kísérleti jellegű és az első pillantásra szokatlan alkotásokról szól, illetve, hogy a kortárs művészet egyik fő jellemzője, hogy előszeretettel lép át határokat.

Ezért is nagyon izgalmas a kurátori koncepció, mely a múzeumok intézményét helyezi összefüggésbe a kortárs művészet képlékenységével. Hiszen, gondoljunk csak bele, míg a múzeumot hagyományosan a múlt megőrzésével, a művészettörténeti kánon definiálásával társítjuk, ezzel szemben a kortárs művészet gyakran nem – de legalábbis nem kizárólagosan – a múzeumok, galériák terein belül történik.

Šimkovičová és Fico a tárlatra adott reakciói egyértelműen mutatják, hogy az országot olyanok irányítják, akiknek fogalmuk sincs a művészettörténet alapkérdéseiről, sem a kortárs művészetben zajló diskurzusokról. Mi pedig reménykedhetünk, hogy a nemzeti galériában láthatunk majd még mást is, mint – ahogy a miniszterelnök fogalmazott – „gyönyörű, szlovák képeket”.