DUMA-KANYAR

1. Beindult a december 5-i népszavazást érintő kampány. A Fides-MPP és a jobboldal a két igen, az MSZP és az SZDSZ pedig a két nem mellett teszi le a voksát, valamint erre buzdítja a szavazókat. A Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett kettős állampolgárságról dönthetünk majd a szavazáskor, valamint arról, hogy az országgyűlés hatályos törvénye ellenére az egészségügyi intézmények, kórházak maradjanak-e állami, önkormányzati tulajdonban.

Horányi: Azt hittem, már nem lehet mélyebben bukdácsoltatni a politikai dagonyázást, de ismét tévedtem. Alapvetően talán velem van a baj. Először is, úgy gondolom, jó tizennégy-tizenöt évvel korábban kellett volna kérdezni a „politikusoknak”, elvégre Trianon el#tt sem szavaztattak... Aztán meg az Istennek se hiszem, de amit látok: hihetetlen. Mindez persze csak nekem, csak miattam, csak értetek és miattunk. S mindjárt döntsük is el mi magunk. ĺgy aztán észre sem vesszük, hogy nem úgy van, sőt nem úgy volt, viszont úgy sem lesz, de nem ám, mert most már senki sem tudja, kit akar... mit akar... ki aka,r és miért? ...na ez utóbbit talán sejteni. Csak a hazugság a biztos, meg a marketingespíár: osszad meg aztán uralkodjál?! Biztos ilyen lovat??? ...az biztos, hogy ilyet nem!! Szomorú, felelőtlen, cinikus: Kis Magyar pocsográfia...

Sinkó: Az nagyon jó dolog, hogy egy civil szervezet el tudta érni a népszavazást, ha már a kettős állampolgárság megadását eddig egyetlen kormány sem vállalta be. Nem lehet tanakodni itt sem, sokkal kevésbé, mint az EU-szavazásnál: mi együvé tartozunk, ezt minden eszközzel ki kell nyilvánítanunk. Szégyen, hogy ez ellen még mer valaki kampányolni, és politikai ügyet csinál egy nemzeti ügyből.

Rafael: Igen is meg nem is. Mert mi innen nem tudjuk megítélni igazán, mit jelent odaát a Trianon-trauma. Ott meg nem tudják megítélni, mit jelent nekünk, ideát politikusok játékszerévé válni (dehogynem tudják...).

Schlett: Ez két igenes népszavazás. Mikulás-nap reggeléig mindnyájan magyarok vagyunk, csak utána indul be a közjogi daráló és a párt-hirig, amikor a bal és a jobb oldal aprítja egymást, mint szecskavágó a marharépát; de addig is nincsenek versengő pártok, csak a magyar szív dobog.

2. Némi haladékot kapott a meleg idő, de mostanra kérlelhetetlenül beköszöntött a tél. Idén novembertől is meghoszszabbított, huszonnégy órás szolgáltatást nyújt a hajléktalanok nappali melegedője, amit a város támogatásával a Máltai Szeretetszolgálat működtet.

Horányi: Néha megdöbbent, mennyire reflexből gondolkodunk, beszélünk. Hajléktalan – darálják, susogják, csacsogják a nyilatkozók a borzalmas társadalmi, egyéni sorstragédiákat elfedő gyűjtőfogalmat. Egy kis leves, és elhisszük, ez így van jól. Egyébként, ne várd a májust, kedvesem...

Sinkó: Gondoskodnunk kell róluk, hiszen ők már nagyon mélyen vannak. Az alkoholizmusuktól, betegségeiktől kellene megszabadulniuk, és az egész elrontott életüket kellene újra végigélniük ahhoz, hogy kikecmeregjenek nyomorúságukból. Ráadásul még fedél sincs a fejük felett. Kötelességünk segíteni rajtuk, hiszen nincstelenségükben a végletekig kiszolgáltatottak.

Rafael: Végre valami, ami politikamentes. Azért a forralt bor vagy a tea nehogy vörös legyen! Viccen túl: szép dolog.

Schlett: Reméljük a betlehemi csillag bevilágítja Isten eme számkivetett embereinek éjszakáját. Már hazára találtak, reméljük, otthonra is lelnek.

3. Az Erzsébeteket és a Katalinokat köszöntöttük a napokban. Az Önök környezetében vannak olyanok, akik e szép magyar keresztneveket viselik?

Horányi: Még egy darabig köszöntgetünk ezután is, vannak és remélem, lesznek is szép Katalinok, Erzsébetek a közelemben. Jut eszembe: sok-sok boldogságot minden kedves Erzsébetnek és Katalinnak.

Sinkó: A Világló éjszaka című Tamási Áron-novella jutott az eszembe most a lányokról, nőkről, asszonyokról, anyákról és nagymamákról. Kérem, engedjék meg, hogy idézzek belőle, főképp azért, mert családommal mi is gyermekáldás előtt állunk:

„– Mit szeretnél? – kérdi az öreg. – Fiút – mondja Benke... ...– Hát nem jobb a fiú? – kérdi Benke. – A szülőnek talán – mondja az öreg.

A hold növekvő sarlója, ártatlan hetykeséggel, előtűnik az égen. A fák lassan felmerülnek az éji sötétből.

– Nem a szülőé a gyermek? – kérdi Benke. – Mondják – szól az öreg. – Csak mondják? – Igen, csak mondják. Mert a gyermek valójában a világé. A világban pedig baj van. Sok baj. A férfiak okozzák majd valahányat. Mert a férfiak a napot és a csillagokat akarják, s ágaskodó lábuk alatt romlik a föld. Pedig itt élünk a földön, mert ez az ember hazája. S ha ez a mi hazánk, áldás kell nekünk rajta. Víg öröm, melegség és mosolygó gyümölcsök.

Elhallgat az öreg, s a derengés fátyla alatt harmat gyűl a szemében.

– Leány kell a világnak! – mondja végre.

Benke küszködik magában. Nem tudja, hogy miért, de jólesnék, ha sírni tudna. De nem tud.

A tűz világlik; s a hold, mint egy cseperedő kislány, mosolyog.”

Rafael: Vannak. Puszilom őket innen is!

Schlett: Ezek a gyönyörű nevek már kihalóban vannak, mint a bölények és az indiánok, teljes erőből tombol a proccos úrhatnámság, én már olyannal is találkoztam, akit Leokádiának hívnak; de a legtalálóbb keresztnevet egy barátom adta gyermekének, akinek rémületes anyukáját csak a hozomány miatt vette el. A kis csemetét úgy hívják: Kompromisszum (lázasan keresgélem, de nem találom a naptárban a szent megalkuvás névünnepét).