Keresés

„Korunk egyik vezető népbetegsége a depresszió.” Manapság a legkülönfélébb helyeken hangzik el eme — könnyen alátámasztható — kijelentés, orvosi szaklapoktól ismeretterjesztő kiadványokon át a DVD-magazinokig terjed a skála. (Az utóbbiak pl. Az órák című, nagysikerű film kapcsán visszhangozzák az idézetet.

Nem mindennapi kötésben látott napvilágot két évvel ezelőtt Miloš Urban cseh író Hastrman című regénye. A könyv, amelynek alcíme „zelený román”, azaz „zöldregény”, maga is zöld — világoszöld lapokra sötétzöld betűkkel nyomtatták.

Hodža-könyvet ma kiadni akkor van értelme, ha az megnyugtatóan tisztázza az államférfiról újabban kialakult ,,legnagyobb szlovák politikus” képet. Világosabb, ugyanakkor árnyaltabb Hodža-portréra természetesen elsősorban a szlovák társadalomnak van szüksége — de nem árt nekünk se.

Szűkebb irodalmi berkeinkben ritka a színpadra adaptálható gyermekpróza és még ennél is ritkább a színdarabokat, jeleneteket tartalmazó kötet. A színházlátogatóvá (esetleg színjátszóvá) nevelés még kevesebb hangsúlyt kap, mint az olvasóvá nevelés.

Jelentős szakmai tanácskozások esetében bevált gyakorlat a konferencia anyagának publikációja könyv formájában. Az elért eredmények így nyilván hozzáférhetővé válnak azok számára, akik nem ve(he)ttek részt a rendezvényen, illetve forrás- és hivatkozási anyagot jelentenek a további kutatásokhoz.

„Megyek. Ott, túl a mélyben / kövek hűsége hívogat. / Lángoló fehér-feketeségben / a sírás mögöttem marad. / Se hazugság, se szemek vére, / csak dúdolok félhangosan. / Kövek szívtelen melegével, / csak általuk, csak általam.”

Az elmúlt év végén egy könyv utolsó fejezeteit próbáltam tető alá hozni. A Lilium Aurumnál futó ismeretterjesztő sorozatom negyedik kötete a cseh/szlovákiai magyar irodalom alkotóiról szóló portrésorozat lesz.

„Küzdött a Cérnagyár, mégis alulmaradt...
Elvérzett a DAC is, és kitört a harc,
Hiába volt a pályán Politzer meg Svarcz.”
(Képes Sport 1933, ismeretlen szerző)
Napilapok, bulvárlapok, képes maga zinok rendszeresen és gyakran többet foglalkoznak a sporttal, mint a gazdasági vagy akár a politikai eseményekkel.

Az ember nem választhatja meg, hova születik. Azt sem, hogy mikor és mi mindennek. Amikor én a nyolcvanas évek elején szerzőként is beleszülettem ebbe a magyar irodalmi életbe, ez az irodalom és ez az élet nem volt éppen a legjobb passzban.

Egyszer volt, hol nem volt, nem az Óperenciás-tengeren túl, nem is az Üveghegyen túl, hanem itt valahol, a közelben — talán a botlófüzes Csallóközben, a zöldesbarna Ipoly mentén, a dimbes-dombos Gömörben, vagy tán a ticcés Bodrogközben volt egyszer egy ember. Azazhogy nem is ember, csupán egy kisfiú.