Sokféle másság — végeérhetetlen párbeszédben

Jelentős szakmai tanácskozások esetében bevált gyakorlat a konferencia anyagának publikációja könyv formájában. Az elért eredmények így nyilván hozzáférhetővé válnak azok számára, akik nem ve(he)ttek részt a rendezvényen, illetve forrás- és hivatkozási anyagot jelentenek a további kutatásokhoz. Ennek a belátásnak a következménye a Somorjai disputa (1.) című kötet, mely Az élő szlovákiai magyar írásbeliség című szimpózium előadásait tartalmazza. A címben szereplő sorszám, illetve a fedőlapon álló sorozatcím (Disputationes Samarienses) arra utal, hogy a közeljövőben vélhetően gyakorlattá válik a szlovákiai magyar irodalom(történet, -elmélet, -kritiká)ban egyelőre szinte szenzációnak számító könyv megjelenése.

A Somorjai disputa elnevezésű szimpóziumon, melyre 2002. december 14-én került sor a Márai Sándor Alapítvány és a Fórum Kisebbségtudományi Intézet rendezésében Somorján, 16 előadás hangzott el. A kötetben olvasható tehát: Rožňo Jitka: Szó kontra társadalom — Irodalom a XXI. század kontextusában; Grendel Lajos: Irodalom és kritika viszonyáról; Elek Tibor: A felvidéki magyar polgárság Grendel Lajos korai regénytrilógiájában — Éleslövészet, Galeri, Áttételek; Benyovszky Krisztián: Kifigurázás — Kisebbség(i)/regény/metaforák (benne Bereck József Öregem, az utolsó c. regényének elemzése); Keserű József: A Rácsmustra (félre)olvasása — Metanarratív metakritikai vázlat; Kocur László: Csipkerózsika — még mindig ébredőfélben (az 1990 óta kiadott prózai mesekönyvekről); Németh Zoltán: Hárman az ágyban — Gondolatok a 90-es évek lírai köznyelvének libertinus vonulatáról, különös tekintettel Csehy Zoltán fordításaira; Csehy Zoltán: Bordély és boncterem — bevezetés a transzgresszív lírába — A perverzió méltósága; Polgár Anikó: „Fordítva hulló hó” — Tőzsér Árpád — Vladimír Holan: Éjszaka Hamlettel; Tőzsér Árpád: Megjegyzések és kérdések — Vojtina Ottó recepcióesztétikájához és Orlando lovag döglött lovához; Hizsnyai Tóth Ildikó: Miért éppen Malacka? — Helységnevekről a szlovák—magyar nyelvpárú műfordításban; Sánta Szilárd: Farkas Roland munkáiról; Beke Zsolt: Kísérlet egy vizuális költemény újabb recepciójára — Juhász R. József: Végtelen sorok írója e költő; Vida Gergely: „nem vagyok önazonos” — Gondolatok a nyolcvanas évek szlovákiai magyar költészetéről; Korpás Árpád: A két világháború közti (cseh)szlovákiai agrárpárti magyar mozgalom sajtója és politikai koncepciója a földreform kezdete idején — Vázlat; H. Nagy Péter: Iskola a (tűrés)határon. Vita a galántai Magángimnázium ideológiájáról — Idézetgyűjtemény.

A címek és alcímek puszta felsorolásából is kitűnik, hogy rendkívül változatos anyagról van szó, ami a felvetett nagyon tág témából, illetve az előadók érdeklődéséből, kutatási területéből adódik, valamint összefügg azzal is, hogy a disputa szervezője (egyben a könyv összeállítója és szerkesztője) az előadók döntésére bízta a konkrétabb témaválasztást, ami izgalmas kihívást jelenthetett. Ezért nem véletlen, hogy rendszerező jellegű tanulmány vagy egyetlen mű elemzése vagy éppen irodalmi folyamat, jelenség nyomon követése egyaránt megtalálható a kötetben. Ezért a (műfaji) sokszínűségért is izgalmas a szöveggyűjtemény, meg természetesen a felvetett problémák sokaságától is, amiből arra következtethetünk, hogy sokféle irányban indultak el a szlovákiai írásbeliséggel foglalkozó gondolkodók, mert nyilván rá kellett döbbenniük, hogy sok az elvégzendő feladat.

Figyelemre méltó a kötet szerkezete. Az előadások írott változatai nem az elhangzás sorrendjében állnak, hanem a szerkesztői önkény szerint rendeződnek nagyon tudatosan átgondolt koncepciót sejtetve. Az egymás mellé kerülő szövegekben gyakran az előző szerzője, pontosabban annak valamely műve kerül a következő szöveg központjába, vagy éppen az egymás után következő tanulmányok témája érintkezik valamiképpen. ĺgy sajátos párbeszédhelyzetbe kerülnek a szövegek (disputálnak!), sokszor termékeny feszültségbe is, egyik a másikra reflektál annak ellenére, hogy előzetes egyeztetésre nemigen került sor az előadók között (vagyis nem valamiféle korreferátumnak készültek).

Figyelemre méltó a kötet szerkezete azért is, mert a bevett gyakorlattól kissé eltérően a konferenciaanyaghoz egyéb dokumentumok is kapcsolódnak. Mindenekelőtt a Somorjai disputa sajtóvisszhangja. Ebben a fejezetben nemcsak a rendezvényt beharangozó, illetve megvalósulását konstatáló napi sajtóhírek olvashatók, hanem olyan szövegek is, amelyek folytatják a disputát, illetve elvégzik annak értékelését, különböző formában persze. Emlékezetes marad bizonyára a Tőzsér Árpád — H. Nagy Péter-levélváltás, idézve az Új Szó Gondolat rovatából (már csak azért is, mert tanulni lehet belőle akár kulturált vitát például, ami a szlovákiai magyar sajtó hasábjain megjelenő nyílt levelezésekre oly kevéssé jellemző…). Fontos szöveg Németh Zoltán tanulmánya, mely a Tatabányán megjelenő Új Forrás (mondhatni) Disputa-blokkját vezeti be. A komoly szövegek között pedig üdítően hat a névtelen szerző-szemtanútól származó, laza humorral átszőtt internetes úti beszámoló a somorjai fő- és háttéreseményekről…

Keserű József a második dispután elhangzott előadásában sikeresnek gondolja a rendezvényt a felvetett kérdések sokasága, illetve a ténylegesen el nem hangzó kérdések miatt (is). Németh Zoltán említett írásában a szlovákiai magyar irodalomban/kritikában fellépő új nemzedékről, illetve a hozzá kapcsolódó szemléletváltásról, az irodalmi folyamatok átrendeződésről szólva a Somorjai disputát jelentős állomásnak látja. Paradigmaváltásról tesz említést H. Nagy Péter is, valamint a disputa folytat/hat/andóságát is kiemeli a lezárhatatlan párbeszédnek mondott, Tőzsérhez szóló levelében. (A levélváltásból az is kiderül, hogy sem Tőzsér, sem H. Nagy nem unatkozott a somorjai találkozón, ami szintén jelentéses, hiszen nem akármilyen személyiségekről van szó…)

A könyv erényeiről még: a függelék tartalmazza azokat a versszövegeket, amelyek elhangzottak a dispután, illetve amely versre elemzés épül. Ezenkívül tartalmazza a szerzők adatait, valamint Somogyi Tibor jóvoltából a szerzők kitűnő portréit és pillanatfelvételeket (mintegy hangulatjelentéseket) a disputáról.

Kinek szól a könyv? Elsősorban a szakmának — teoretikusoknak, kritikusoknak, irodalmat tanítóknak-hallgatóknak, nyilván a szerzőknek is (nem csupán azoknak, akikről szó esik a kötet lapjain…). És persze nyugodtan olvasgathatja a nem profi olvasó is, amennyiben érdeklik az irodalmi folyamatok.

Ami az értékelést illeti még: a Disputa tervezetében (ami szintén olvasható a dokumentumok között) megfogalmazott célok — egy hagyományteremtő, intézményes jellegű szinkronikus és diakronikus irodalomkutatás szükséges alapjainak létrehozása; a szlovákiai magyar irodalmi élet felpezsdítése, egy műhelyjellegű állandó disputa megalapozása — megvalósulni látszanak. Hiszen az 1. disputát ez ideig három is követte. Ehhez persze szakemberek kellenek, elvégzendő feladatok, szervezeti-intézményes háttér. Úgy tűnik, mindez adott. Úgy tűnik, lesz folytatás. Reméljük, könyv formájában is.

N. Tóth Anikó