A házastársak örökléséről – a második feleség mit örökölhet?

Köztudott, hogy ha az elhunyt nem írt végrendeletet vagy kitagadási nyilatkozatot, a hagyatéki eljárásban a törvényes öröklés szabályait alkalmazzák. Végintézkedés hiányában tehát az öröklés rendjét a Tt. 40/1964 sz. Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozza, amely szerint a házastárs két örökségi csoportban, konkrétan az első és a második örökségi csoportban is számításba jöhet. Természetesen, ha adottak az öröklés feltételei az első csoportban, a másik csoportra nem kerülhet sor.

A Ptk. 473. §-a alapján az első csoportban örökölnek az örökhagyó gyermekei és házastársa, mindegyikük azonos részben; ha pedig valamelyik gyermek nem örököl, az örökség rá eső része az ő gyermekeit illeti, egyenlő részben, és ha nem örökölnek ezek a gyermekek sem vagy közülük valamelyik, akkor az ő leszármazottaik örökölnek, egyenlő részben.   

A Ptk. 474/1. §-a alapján, ha nem örökölnek az örökhagyó leszármazottai, a második csoportban örököl a házastárs, az örökhagyó szülei, továbbá azok, akik az örökhagyóval a halála előtt legalább egy évig közös háztartásban éltek, és ez által a közös háztartással törődtek vagy eltartottként az örökhagyóra voltak utalva. A Ptk. 474/2. §-a szerint a második csoport örökösei egyenlő részben örökölnek, ám a házastárs mindig legalább az örökség felét örökli meg.

A félreértés elkerülése miatt valójában szó szerint idéztük a házastársak öröklésére vonatkozó törvényi rendelkezéseket, amelyekből kitűnik, hogy olvasónk az első örökségi csoportban örököl majd a gyermekekkel együtt, egyenlő részben. Konkrétan a négy örökös egyformán egy negyedrészre (1/4) jogosult. Mivel adott esetben adottak az első öröklési csoport feltételei, ezért kizárt, hogy olvasónk mint házastárs a második csoportban örökölne, amelyben valóban legalább az örökség felét örökölné.

Olvasónk minden gond nélkül lemondhat kiskorú gyermeke javára az egy negyed örökrészről, gyermekének így félrésze (1/2) volna a házban, de nem szabad elfeledkeznie arról, hogy szolgalmi jogot – örök lakhatósági jogot biztosítsanak neki a házban. Végül megjegyezzük, hogy az anya lemondása esetén olvasónk gyermekének ugyan nem lesz többsége a házban, de tudni kell, hogy a többségi rész ugyan fontos szempont lehet, a közös tulajdon megszüntetésénél viszont nem kell, hogy perdöntő legyen. A társtulajdon megszüntetésénél más szempontokat is figyelembe vesznek, pl. azt, hogy ki tudja kifizetni a másikat, a rászorultságot (vagyis, hogy kinek van biztosítva már a lakhatósága) stb. – de ez már egy következő írás témája.