Az unokák örökléséről és a végrendelet megszüntetéséről

Rendhagyó módon, ezen a héten két olvasói levélre is válaszolunk, mivel mindkét kérdés (és megválaszolásuk is) viszonylag tömör, illetve mindkettő hasonló témakört érint, mégpedig az öröklés témáját. Az esetek jogi megoldásai azonban különböznek, úgyhogy vázoljuk is őket sorjában.

Az első olvasói levél kapcsán érdemes felidézni, hogy amennyiben egy örökhagyó nem ír élete során végrendeletet vagy kitagadási nyilatkozatot, a hagyatéki eljárásban a Tt. 40/1964 sz. Polgári törvénykönyv (Ptk.) öröklésre vonatkozó szabályait alkalmazzák az összesen négy ún. örökségi csoport figyelembevételével. A Ptk. 473. §-a szerint az első örökségi csoportban örökölnek az örökhagyó gyermekei és házastársa, azonos részben. Ha pedig valamelyik gyermek nem örököl (mert pl. már nem él), az örökség rá eső része az ő gyermekeit (tehát az örökhagyó unokáit) illeti, egyenlő részben, és ha azok sem örökölnek, akkor az ő leszármazottaik jönnek az öröklési sorban, szintén egyenlő részben.

Ha tehát első olvasónk még ha nem is írna végrendeletet, a hagyatéki eljárás során a vagyonát a törvény szerint egyenlő arányban a még élő lánya és a másik, már elhunyt lányától származó unokája (néhai édesanyja révén) örökölné meg. Olvasónk akarata tehát törvényből kifolyólag teljesülne, ehhez pedig jelen állás szerint végrendelkeznie sem kell.

A második levél írójának jogi pozíciója eléggé eltér előző olvasónkétól, már csak azért is, mert ő a három évvel ezelőtti végrendelkezése óta már előre elrendezettnek gondolhatta a hagyatékát, bizonyos események azonban új élethelyzet elé állították. Az illetékes jogszabályok azonban az efféle specifikus fordulatokra is gondolnak, hiszen a Ptk. 480. §-a alapján az örökhagyó a végakaratát illetően gyakorlatilag bármikor „meggondolhatja magát”, és végrendeletét bármikor megszüntetheti. Egy végrendeletet alapvetően háromféleképpen lehet megszüntetni: a) egy olyan későbbi érvényes végrendelettel, amely mellett a meglévő végrendelet nem állhatja meg a helyét (általában, ha a későbbi végrendeletben ugyanazt a vagyont az örökhagyó más örökösre hagyja), b) a meglévő végrendelet visszavonásával vagy esetleg c) a végrendelet megsemmisítésével (pl. ha az sajátkezűleg lett írva).

A második taglalt esetben tehát olvasónk bármikor megváltoztathatja eredeti végakaratát. Az pedig, hogy csupán megszünteti az eddigi végrendeletét, vagy esetleg egy új végrendelet keretein belül egy másik általa választott örökösre hagyja a lakását, csakis rajta múlik, hiszen valójában mindkét lépéssel elérné, hogy már ne a volt élettársa örököljön utána.