A nagyon távoli örökösökről

A választ azzal kezdjük, hogy adott esetben a közjegyző idézésére fő szabály szerint meg kell a „nagybácsiknak és nagynéniknek” jelenni, mert a törvény szerint számításba jönnek örökösként. Nem kell azonban attól tartaniuk, hogy adósságot fognak örökölni, hiszen az örökséget senki sem köteles elfogadni, az örökség visszautasítható, amiről általában már az idézéshez csatolt levélben is kioktatják a közjegyzők az örökösöket. A visszautasítás írásban is megtörténhet (ebben az esetben az idézettnek meg sem kell jelennie a közjegyző előtt), de akár személyesen is meg lehet tenni a közjegyző előtt, aki jegyzőkönyvbe foglalja a visszautasítást. Egyébként is, az örökös mindig csupán olyan magasságig felel az örökhagyó tartozásáért, mint amilyen értékű vagyont megörököl.

Ahhoz, hogy megválaszoljuk, miért állapíthatta meg a közjegyző, hogy olvasónk esetében a nagynénik és nagybácsik örökölnek, abból kell kiindulnunk, hogy ha nincs végrendelet (adott esetben biztosan nem volt), az öröklés rendjét (tehát azt, hogy ki örököl) a Tt. 40/1964 sz. Polgári Törvénykönyv határozza meg 473. - 475a. §-aiban. Ez a sorrend a következő: 1. az örökhagyó gyermekei (unokái) és a házastárs, 2. az örökhagyó házastársa, szülei és élettársa (akire vagy akikre rászorul és legalább egy évig együtt él és gazdálkodik), 3. az örökhagyó testvérei és élettársa, 4. az örökhagyó nagyszülei, és ha ők nem élnek, az ő gyermekeik (nagybácsik, nagynénik). Lényeges a sorrend, mivel az egyik rokon sem előzheti meg a másikat (hacsak nem végrendelet alapján). Amíg az egyik csoportban van valaki, a következő csoportra nem kerülhet sor. Fontos az is, hogy az élettárs egyedül egyik csoportban sem örökölhet, hanem mindig csak valakivel, valamelyik csoporton belül, egyébként kiesik az öröklésből.

Olvasónk esetében az első csoportban szereplő örökösök nem akartak örökölni, visszautasították az örökséget, a második és harmadik csoportból már senki sem él, és a negyedik csoportból ugyan nem élnek a nagyszülők, de élnek azok gyermekei. Ők valójában az említett nagynénik és nagybácsik, olvasónkat is beleszámítva. Amennyiben ők is visszautasítják az örökséget, az ő gyermekeik már nem örökölnek, a vagyon a tartozásokkal együtt átszáll az államra, és ha eladósodott az örökség, annak felszámolására kerül sor.

A negyedik csoportba tartozó távoli örökösöket az irodalomban „nevető” örökösöknek is nevezik, mert az ő gyászuk az örökhagyóval kapcsolatban rendszerint nem annyira mély, mint a közeli rokonoké, nem élik át annyira drámaian az örökhagyó halálát, miközben nem túl gyakran, de általában meglepő módon jutnak az örökséghez. Más a helyzet, ha az örökség eladósodott, de ilyen esetben sem kell nagyon bosszankodniuk, mert – ahogy említettük – elég az örökséget egyszerűen visszautasítani.