Szunyókálás után jobban fog az agyunk

Kinek ne lenne ismerős az a helyzet, amelyben az aggódó szülő magoló csemetéjét a könyvek fölül az ágyba zavarja, mondván, hogy ha nem alszik eleget, hiába tanul? Nos, úgy látszik, tudományosan is igazolódik ez a szülői tanács, a legújabb kísérletek ugyanis most tényekkel alátámasztva számolnak be arról, hogy amikor valami új készséget sajátítunk el, addig nem kerül teljesen birtokunkba a tudás, amíg nem alszunk rá hat-nyolc órát. A szakértők szerint legalább ennyi alvással töltött idő kell ahhoz, hogy az agy memóriaköreibe megfelelően beíródjon az új információ. Annak a számos kísérletnek a sorában, amelyek az alvás és az emlékezet kapcsolatát régóta igyekeztek tisztázni, a szakértők általános véleménye szerint eddig ez az egyik leghihetőbb.

A következtetéseket egy egyszerű kísérletsorozat alapján vonták le a kutatók: a feladat annyi volt, hogy egy-egy képernyőn felvillanó kép felismerésekor meg kellett nyomni egy-egy gombot. A résztvevők az első próbálkozásokhoz képest egy óra gyakorlást követően – nem meglepő módon – sokkal gyorsabban teljesítették a feladatot. A tesztet némelyeken még ugyanazon a napon, másokon hosszabb-rövidebb alvás után ismételték meg, így állt elő az adathalmaz. Az értékelés szerint azoknak javult a teljesítménye, akik hat óránál többet aludtak, mielőtt újra próbálkoztak volna a feladat végrehajtásával. Egyértelmű az is, hogy közülük is azok fejlődtek leglátványosabban, akik nyolcórás alvásuk első kettő óráját mély alvásban, a lassú agyhullámok fázisában, az utolsó két órát pedig a gyors szemmozgások szakaszában töltötték. A szakértők elmélete szerint az alvás első kritikus szakaszában az agyban levő bizonyos vegyi anyagokkal történik valami, az információ kiáramlik a hippokampuszból, és bejut az agykéregbe. A következő négy órában az agy sajátos belső párbeszédet folytat, amelynek során szétosztja az új ismereteket a megfelelő hálózatokra. Az információt raktározó idegsejtek közötti kapcsolatokat lassú fehérjetermelés erősíti meg, amelyet a kutatók a tészta megkeléséhez hasonlítanak. A két utolsó, álmokkal töltött órában, amikor az agykéreg újfent aktívvá válik, ismét drasztikusan megváltozik az agy kémiája és aktivitása. A hippokampusz kikapcsol, eközben az agykéreg szó szerint újra lejátssza a nappal történteket, s ekkor szilárdulnak meg a memóriabank új idegsejti kapcsolatai.

Sok fiatal éli az életét alvási bulimiának nevezhető állapotban, ők hétvégi nagy alvásokkal igyekeznek behozni azt a lemaradást, amelybe a hétköznapok néhány órás éjszakai pihenőivel hajszolják magukat. Ők ne is csodálkozzanak azon, hogy amit ilyenkor tanulnak, bizony, nem épül be az emlékezetükbe, néhány nap múlva ez a csupán látszólag megszerzett tudás menthetetlenül elhalványul. (NYT)