Reflexek és tanulás

Sally Goddard könyve nemcsak arra tanítja meg a szülőket és szakembereket, hogy felismerjék a nehézségek és az elmaradás okát, hanem arra is, miként, milyen gyakorlatokkal segítsék, fejlesszék a gyermeket.

Több mint húsz éve már annak, hogy A. E. Tansley feltette a kérdést: Miért nem figyel a legtöbb pedagógus az iskolások pszichológiai és szociális problémái mellett arra is, vajon elég fejlett-e a gyermek idegrendszere az elvárásokhoz és a követelményekhez? Ez a kérdés irányította Peter Blythe figyelmét az angliai Neurofiziológiai Pszichológiai Intézetben a tanulás és a viselkedés fizikai alapjainak tanulmányozására. Arra a következtetésre jutott, hogy a primitív (túlélő) és a testtartási reflexek felismerése és vizsgálata komoly segítséget jelenthet az orvosok, pszichológusok, pedagógusok és szülők számára abban, hogy megértsék, miért marad le egy gyermek a korcsoportjától.

Sally Goddard a Neurofiziológiai Pszichológiai Intézet (Chester) igazgatónője iskolák százaiban vezette be módszerét, amelyet számos, az emberi idegrendszer fejleszthetőségét bizonyító kutatás is alátámaszt.

Azóta, hogy az intézet gondolkodásmódja közkinccsé vált, pedagógusok ezrei vették át az ún. Goddard-módszert és alkalmazzák gyümölcsözően Svédországban, Németországban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban.

A módszer azon a gondolaton alapul, hogy csak megfelelő idegrendszeri fejlettséggel rendelkező gyermekeknél alkalmazhatóak hatásosan a különböző oktatási módszerek. Az ilyen gyermek fejlődik, előre halad, ellentétben azzal a gyermekkel, akinél olyan reflexek is érvényesülnek, amelyeket már régen ki kellett volna nőnie. A Goddard-módszer alkalmazói megkeresik, hogy miért marad le egy gyermek a korosztályától, majd megfelelő gyakorlatokkal fejlesztik az idegrendszerét, és ezáltal felzárkóztatják, sikerélményekhez juttatják őt. (hn)