Nem lenne jobb a gimnázium?

A lányom most kilencedikes. Ügyesen varr, ezért elhatározta, varrónőnek akar tanulni. Én ezt eléggé nehezményezem, mert nagyon jól tanul. Nem lenne mégis jobb a gimnázium?

Jelige: Továbbtanulás.

A gyerekének tudatosítania kellene, hogy most dől el a jövője. Nem egy-két évre választ hivatást, foglalkozást. Amit most elmulaszt, azt később csak nagy erőfeszítéssel, vagy azzal sem lehet helyrehozni. Ha három évig csak azt tanulja, amit egy jó varrónőnek tudnia kell, akkor megvan rá az esélye, hogy valóban kitűnő varrónő legyen majd, de nagyon sok mindenről lemarad, és szinte beszű?külnek a lehetőségei, hogy esetleg más képzésben részesülhessen a jövőben. Ha olyan jó tanuló, mint írja, kár lenne lemondania arról, hogy gimnáziumban vagy más középiskolában folytassa tanulmányait, ahol érettségit is szerezhet, s később főiskolán vagy egyetemen folytathatja tanulmányait. Ha gimnáziumba jelentkezne, ez nem jelentené azt, hogy végleg búcsút kell mondania a varrásnak, hisz lehetne belőle akár még divattervező is.

Ha a komoly beszélgetések után lánya azt fogja érezni, önök is a mellett teszik le a voksukat, hogy gimnáziumban tanuljon tovább, s majd kellő tudással felvértezve, inkább érettebb fejjel döntse el, mi is szeretne lenni. Tudásra, szélesebb látókörre tehet szert gimnáziumi tanulmányai alatt, több emberrel, nézettel találkozik, amelyek mind hatással lesznek további életére. Nem biztos, hogy három év múlva, esetleg egy olyan bizonyítvánnyal a birtokában, amely arról szól, hogy képzett varrónő lett, maradéktalanul elégedett lesz. Addigra nyilván sikerül megismernie a szakma árnyoldalait, s ezek az új információk nyilván csökkentik lelkesedését, más szemmel fogja látni a dolgokat.

Tudassa vele, olyan döntés előtt áll, ami nem évekre, de évtizedekre meghatározza jövőjét. Játsszon el a gondolattal, milyen lenne az élete, ha varrónőnek tanulna ki, s milyen, ha gimnáziumot végezne. Milyen új lehetőségek nyílnak a számára? Mit gondol, elégedett lenne öt év múlva azzal, hogy varrónő lett? Nem lenne mégis elfogadhatóbb gimnáziumban továbbtanulni?

Ha olyan ügyes és jól tanul, akkor akár még a gimnázium mellett is elvégezhet varrókurzust, s ily módon is megtanulhatja a szabás-varrás csínját-bínját. Vagy bizonyára akadna olyan szabó vagy varrónő, aki mellett szombatonként bedolgozhatna, és sok mindent megtanulhatna. Lehet, hogy ilyen kombinációban a gimnázium gondolatát is el tudná fogadni, s nem érezné kényszernek, hogy ezt kellett választania. Ha hetente foglalkozhatna a varrással is, nem érezné kényszernek a továbbtanulást, mert azon a területen is fejlődhetne, ami a kedvence, szívügye.

Remélem, sikerül majd szelíd módon tudatosítania a lányával, hogy legyen körültekintő, ha olyan horderejű döntést kell hoznia, amely gyökeresen megváltoztatja az életét.

Dr. Hadas Katalin pszichológus