Michelle Branch „zavaró” életkora

Amikor Michelle Branch vadonatúj nagylemeze, a Hotel Paper június 24-én napvilágot lát, az énekesnő szeretné, ha mindenki emlékezne arra, amit Aaliyah mondott az életkorról: „A kor nem más, mint egy szám”. „Csak azt szeretném, ha az emberek meghallgatnák a lemezem, és utána döntenék el, hogy adnak-e nekem egy esélyt. Valamiért azt hiszik, hogy a fiatal művészek nem tudnak önállóan jó lemezt készíteni, azt azonban elfelejtik, hogy George Harrison 17 volt, amikor a Beatlesben játszott, de a U2 és a Rolling Stones tagjai is velem egykorúak voltak, amikor pályára léptek. Egyáltalán nem érdekes, mennyi idős vagy”. Legutóbbi nagylemezéhez, a „The Spirit Room”-hoz hasonlóan, az énekesnő ismét John Shanks producerrel dolgozott, és olyan zenészekkel vetette magát körül, mint Josh Abraham (Limp Bizkit), Greg Wells (Rufus Wainwright), és John Leventhal (Shawn Colvin). Az albumon feltűnik Branch „tanító nénije”, Sheryl Crow is, akivel jelenleg közösen turnéznak. „Hollóasszony” a Love Me Like That című számban tűnik fel, csakúgy, mint Dave Navarro, aki a Are You Happy Now-ban gitározik. „Azt hiszem rengeteget fejlődtem, mint előadó, zenész, író és énekes. A közelmúltban olyan művészekkel dolgozhattam együtt, mint Carlos Santana és Sheryl Crow. Rengeteg dolgot tanultam tőlük, amitől folyamatosan csak jobb leszek.” – mondta a még mindig csak 19 éves Michelle. Mielőtt azonban az énekesnő befejezte volna az albumot, „pihenő” gyanánt egy duettet vett fel Isaac Hansonnal, a Hanson együttes következő albumához, a szám címe Deeper.

„Nagyon jó kis dalokat írtak a fiúk. Remélem észreveszik, hogy ők már nem az a három kis testvér, akik az „MMMBop”-ot éneklik. Ott segítek nekik, ahol csak tudok. Nincs többé a hosszú szőke haj sem, és néha már úgy néznek ki, mintha fiúk lennének” – viccelődött Branch. A Hanson fiúk és Michelle még 2000-ben találkoztak, amikor a fiúk meghallották első demóját, melynek hatására rögtön meghívták őt egyik koncertjükre. Erre a napra így emlékszik vissza az énekesnő: „Egy kicsit féltem, amikor az akusztikus gitárommal színpadra léptem a Hanson előtt, hiszen korábban több fenyegető levelet kaptam, a banda harcias amazonjaitól, melyek azzal végződtek, hogy megölnek. Végül minden remekül sikerült, és még ezen a az estén megkaptam a lemezszerződés ajánlatomat a Maverick Recordstól, mert valaki ott volt tőlük a közönség soraiban.” (m)