Hogy viselted az első hónapot?

Oszvald Gábor: „Bevallom, én már megkaptam az első ötösömet, de bármennyire is beszámít a későbbi eredményeimbe, én egyszerűen nem tudom komolyan venni. Rögtön a második hét legelső napján feleltettek olyasmiből, amit eszem ágában sem volt átismételni. A barátaimmal egy varázslatos sátorozásban volt részem Horvátországban, az én szemem előtt még mindig ennek az emlékképei lebegnek…”

Hamvas Nikoletta: „Nem nagyon voltam sehol a nyáron, és az utolsó két hetet szinte csak otthon unatkozva töltöttem. Vártam már, hogy ismét az osztálytársaimmal legyek, főleg a messzebb lakókkal, akiket két hónapja nem láttam. Az első jegyem pedig egyes lett, aminek külön örülök: eléggé babonás vagyok, így bízom benne, hogy ez a jegy előrevetítette az egész év átlageredményeit.”

Fekete Barnabás: „A suli számomra buli, kivéve, amikor sokat kell tanulnunk. Bár ez már az utolsó évünk, úgyhogy én a magam részéről örömmel jöttem vissza, hogy végzősként alaposan kiélvezzem a gimiben töltött utolsó évemet. A haverokkal eldöntöttük, hogy nem rezelünk be az érettségitől, és a legutolsó napig nagyszerűen fogjuk itt magunkat érezni! Szóval már az első hónapot is teljes erőbedobással kezdtük!”

Fehér Rudolf: „Nem vagyok rossz tanuló, mégis a tornaórákat vártam legjobban. A tanár úrral nagyon jó kapcsolatot ápolunk, hiszen mindketten a sport bolondjai vagyunk. A tanulás nem nagyon izgat, mindig is közepes voltam, ezután sem lesz ez másként: kizárólag a sportnak élek. Örömmel vettem észre, hogy kisebb újításokat hajtottak végre a tornatermünkön. Hát nekem már csak ezért is megérte visszajönni a suliba!”

Gajdos Ákos: „Csakis a barátaimnak köszönhetem, hogy nem kaptam még infarktust! Alig jöttünk vissza a nyári szünetről, a tanárok máris feleltetnek, íratnak, szinte megfulladok a sűrű napirendemtől! Felháborodtam, amikor megtudtam, hogy a hét két napján is négy óra után végzek csak, és persze ezután még otthon is kell tanulnom. Nem azt mondom, utálom a tanulást, de ez már azért sok.”

Hajdú Bernadett: „Nekem mindig könnyen ment a tanulás, kivéve a kémiát, de hát azt is mindig kihúzom kettesre. Jó volt ismét az osztályban lenni, érezni azt a sajátos atmoszférát, amit csak itt szoktam érezni. Megint jöttek a megismételhetetlen helyzetkomikumok, a szituációs poénok, na meg idén már egy nagy adag adrenalinlöket is, mert hevesen szervezzük a szalagavató ünnepséget, a vacsorát… És közben tudjuk, hogy már nem leszünk többé együtt, kilépünk az ismeretlenbe.”