Dadog a gyerek

Jelige: Beszédhiba.

A dadogás tulajdonképpen a beszédben részt vevő orgánumok koordinációjának komplex tünete, amely az egyén beszéde közben önszántán kívüli szünetekben nyilvánul meg. Multifaktoriális szindrómáról van szó, összetett tünetekkel.

A dadogás legjellemzőbb formája a beszéd folyamatának önkéntelen megbontása, amely mértéken felüli artikulációs erőfeszítéssel és lelki szorongással jár. Éppen ebben tér el a dadogás a „normális” beszédmegakadásoktól, melyeket a mindennapi beszédben észlelünk. Ebből is látható, hogy a dadogás nem egyszerű szindróma, csak a jéghegy csúcsa. Ezért gyógyítása is nagyon körülményes és bonyolult. Napjainkban a logopédus – orvos – pszichológus terápiás szakcsoporthoz hozzájön a nyelvész, akinek főleg a differenciál-diagnózis felállításánál van nagy szerepe.

Nem tudom, ön milyen szakembernél járt, és milyen terápiában részesült a lánya. Vannak olyan módszerek, amelyek rövid időre hatékonyak, de később újra megjelenik a dadogás. Vannak szakemberek, akik úgy vélik, hogy a legmodernebb terápiával is csak a dadogók egyharmadánál lehet sikert elérni, egyharmaduknak javul az állapota, és egyharmaduknál sajnos semmilyen változásra nem lehet számítani.

A dadogósoknál alkalmazott terápiás módszereket egydimenziósokra és többdimenziósokra osztjuk. Az egydimenziósoknál egy módszer alkalmazásáról van szó, míg a többdimenziósoknál több módszer kombinációjáról. A konkrét módszereket többféle szempont szerint lehet osztályozni. Az számunkra is világos, hogy ahhoz, hogy a terápia hatékony lehessen, többféle módszert kell ötvözni, alkalmazni. A problémát többféle szempontból is megközelíthetjük: foglalkozhatunk a dadogással magával, vagy általában a pszichomotorika fejlődésével és a kommunikációs készségek fejlesztésével.

A logopédusok gyakori hibája, hogy általában egy módszerbe vetik bizalmukat, s függetlenül a szenvedő alany személyiségétől, fejlettségi szintjétől, érdeklődési körétől, motivációjától, mindenkinél ugyanazt az egy módszert alkalmazza vagy bejön, vagy nem alapon. A terápia kiválasztásánál figyelembe kell venni a beszéd akadozásának mértékét, a nagymértékű erőfeszítést és a lelki szorongást, továbbá a stádiumát: kezdő stádiumban van-e, krónikus vagy fixált. Minden egyes esetben analizálni kell a klinikai esetet, hogy megállapíthassuk, mely megnyilvánulási forma van előtérben, melyik van túlsúlyban.

Bár a dadogás minden életkorban megjelenhet, döntőnek mégis az iskola előtti kor mondható. a szakirodalom szerint a dadogók 70%-a ebben a korban kezdett el dadogni. A múltban viszont éppen ezt a kort hanyagolták el a legjobban, a terápiákat általában már iskoláskorú gyerekeknél, vagy még korosabb klienseknél kezdték alkalmazni. Csak a huszadik század kilencvenes éveiben kezdték el hangoztatni, hogy nincs szükség kivárási időszakra, a terápia koruktól függetlenül azonnal elkezdhető a dadogóknál. Az utóbbi időben számos terápiás módszert dolgoztak ki az óvodáskorú gyerekek számára.

A dadogás összetett probléma, s ebből kifolyólag a gyógyítása sem lehet egyszerű. Ha egy szakembernél nem jártak sikerrel, az még nem jelenti azt, hogy gyógyíthatatlan a kislánya, már nem lehet rajta segíteni. Egy biztos, korrigálása sok gyakorlást, türelmet és folyamatos munkát igényel. Ha eldöntik, hogy javítani szeretnének a beszédén, nem elég egy-két tanácsot meghallgatni, hogy ezt kellene, vagy azt kellene tenni, hanem valóban igyekezzenek betartani az instrukciókat. Biztassa a kislányát, hogy megéri egy kicsit szenvedni azért, hogy utána jobb legyen. Rajta is múlik, hogy hogyan fog beszélni egy-két év múlva. Igyekezetükhöz sok sikert kívánok.