Tényleges tartalommal töltött munkanapok

ÖSSZEFOGLALÓ

1. Változtassuk meg a munkaköri leírást! Padlót mosni egy kórházban senkinek sem az álommunka kategória, a szemetet kiüríteni a betegek szobájából szintén nem nevezhető jelentőségteljes vagy felemelő feladatnak. De mi történik akkor, ha ugyanezeket a kötelességeket egy tágabb összefüggésben látjuk? „Segítek, hogy ez a kórház a lehető legjobban működjön, és azért dolgozom, hogy a betegek nyugodt körülmények között gyógyuljanak, és minél hamarabb visszatérhessenek otthonukba.” A kutatás kórházi dolgozókat hasonlított össze: azokat, akik feladatukat csak a fizetés miatt végezték és úgy tekintettek a munkára, mint szükséges rosszra a létfenntartás miatt, illetve azokat, akik munkájuknak valamilyen mélyebb jelentőséget tulajdonítottak. Azok, akik a takarításra úgy tekintettek, mint olyan tevékenységre, amely hozzájárul a betegek gyógyulásához, jóval nagyobb elégedettségről és örömről számoltak be. Ők voltak azok, akik munkájukat hivatásnak tartották és jellemzően többet beszélgettek a nővérekkel, a betegekkel és a látogatókkal. Arra törekedtek, hogy egyszerűbbé, örömtelivé tegyék a kórház lakóinak és látogatóinak életét, akár a figyelmes kommunikáció, akár a takarítás által. Mit tegyünk? Kérdezzük meg magunktól: hogyan látjuk a munkánkat? Robotként vagy jelentőségteljes küldetésként? Vizsgáljuk meg, hogy van-e olyan lencse, amelyen keresztül nézve a dolgokat több örömet találnánk feladatainkban?

2. Vegyük észre az eredményt! Egy call centerben dolgozni monoton és bizonyos esetekben nem sok köszönet van benne. Felmerül a kérdés, hogyan lehet az állandó tárcsázást, a türelmetlen ügyfeleket és a gyakori lecsapott hívást kellemesebbé tenni?

A Wharton Egyetem professzora, Adam Grant egy egyetemi call centerben végzett kutatást, célja az volt, hogy motiválja az ott dolgozókat fizetésemelés, bónuszok és egyéb költséges juttatások nélkül. Adam Grant rövid időn belül drámai teljesítmény-és elégedettségnövekedést könyvelhetett el a dolgozók körében, pedig semmi mást nem csinált, csak kinyomtatta azoknak a diákoknak a köszönőleveleit, akik a call center munkájának köszönhetően jutottak ösztöndíjhoz. A motivációt és lelkesedést még magasabb szintre tornázta fel, amikor lehetőséget adott a dolgozóknak, hogy személyesen beszélgessenek azokkal a diákokkal, akik az ő segítségükkel nyerték el az ösztöndíjat.

A kísérlet végére a dolgozók átlagosan megduplázták az 1 óra hossza alatt lefolytatott hívások számát, amelynek az lett a következménye, hogy heti 144 százalékkal több adomány futott be az alapítványhoz, így még több diáknak tudtak ösztöndíjat biztosítani. Mit tegyünk? Gondoljuk végig, olyan rendszerben dolgozunk-e, ahol el vagyunk zárva munkánk eredményétől? Milyen lehetőségek vannak arra, hogy többet tudjunk meg arról, hogyan járul hozzá munkánk a vásárlók, ügyfelek elégedettségéhez?

3. Használjuk erősségeinket! Valószínűleg számos tevékenységet végzünk munkánk során, melynek egy részére másokkal együtt, csapatmunka során kerül sor. Ha rugalmasan beosztjuk, mely feladatokat látunk el egyedül és mely feladatokat végeznek a kollégák, azáltal drámaian növelhetjük munkahelyi boldogságérzetünket. A titok, hogy ne a könnyű, vagy gyorsan elvégezhető munkákat válasszuk, helyette vállalkozzunk arra a néhány speciális feladatra, amelyben igazán jók vagyunk. A kutatás rámutatott: ha azt végezzük, amiben jók vagyunk, elégedettnek fogjuk érezni magunkat. Arra is fény derült, hogy a munkaórák minél nagyobb százalékában végezzük a tehetségünknek megfelelő és ehhez mérten a legnagyobb kihívást jelentő feladatokat, a nap végén annál energikusabbnak, pihentebbnek és boldogabbnak érezzük magunkat. A dolgozók többsége ilyenkor arról számolt be, tisztelik munkatársai és rengeteg új dolgot tanult.

A tanulmányhoz egy vállalatnál 577 dolgozót kértek meg arra, hogy nevezze meg legnagyobb személyes erősségét és használja ezt új módon egy héten át. A jelentkezők jelentősen jobb hangulatról és csökkent depresszióról számoltak be a kísérlet végén a kontrollcsoport tagjaihoz képest. Mit tegyünk? Gondoljuk át, miben vagyunk gyengék és ki lehetne az, aki az adott feladatot jobban ellátná?

4. Vegyünk részt a kezdetektől a munkafolyamatban! Kutatók szerint sokat tanulhatunk arról, hogyan találjunk örömet a munkában, ha megnézzük az IKEA bútorok mögött rejlő ötletet. Tanulmányok bizonyítják, hogy jobban szeretjük, és nagyobb értéket találunk azokban a dolgokban, amelyek létrehozásában részt veszünk. Az IKEA-effektus (amikor a bútort részben mi magunk rakjuk össze, vagyis a bútorra, mint saját munkánk gyümölcsére nézünk) szerint minél nagyobb időt igényel és minél nagyobb kihívást jelent az adott feladat, annál nagyobb örömünket leljük az elért eredményben. Kutatók szerint a nagymértékű bevonás miatt hajlamosak vagyunk túl is értékelni az általunk létrehozott dolgokat, de ez boldogságérzetünknek csak jót tesz. A munkahelyi boldogságot a gyermekeink iránt érzett szeretethez is hasonlítják a szakértők. A gyermekek ellátása, felnevelése, minden készségünket, erőnket és képességünket igénybe veszi, de a lehető legnagyobb örömforrás is egyben. A teljes bevonódás miatt ennek a kapcsolatnak az értéke hatalmas lesz a számunkra. Mit tegyünk? Adjunk bele apait-anyait a munkánkba, fektessünk nagy energiát karrierünkbe, és meg fogjuk szeretni a munkahelyi feladatainkat! (Time.com profession.hu)