ORVOSI SZÓTÁR MINDENKINEK

1. A csöves csontok kidomborodó, ízület felőli vége. A növekedési szakaszban az epifízist a csont középső részétől kötőszövetes porc választja el. 2. Másként tobozmirigy, amely a koponya üregében a közti- és a középagy határán helyezkedik el, és feladata még nem egészen tisztázott.

Epidemiológia

Járványtan. A fertőző betegségek, járványok keletkezésével, terjedésével és megelőzésével, a járványfolyamok törvényszerűségeivel foglalkozó tudományág.

Epikondilitisz

Hétköznapi nevén teniszkönyök. A felkar alsó végének kiugró részére tapadó izmok és inak gyulladása. Az epikondilitiszben szenvedő beteg számára a könyökre ható nyomás, az alkarnak a felkarra való ráhelyezése, valamint az alkar úgy történő elfordítása, hogy a tenyér felfelé nézzen (szupináció), heves fájdalommal jár.

Epilepszia

Az epilepszia gyakori betegség, melyet az agy bizonyos neuroncsoportjainak elektromos tevékenységében egyidejűleg lejátszódó túlzott, a normálistól eltérő ingadozások miatti görcsrohamok jellemeznek. Az érintett agyterülettől, a rohamok eredetétől és a megfigyelt tünetektől függően az epilepsziának három fajtáját különböztethetjük meg: a legelterjedtebb az elsődleges, az ún. általános epilepszia, amely jellegzetes görcsrohamokkal (nagyroham), legtöbbször egyértelműen kimutatható ok nélkül jelentkezik. Gyermekeknél figyelték meg az ún. kisrohamra jellemző absance (ábszansz) állapotot, amikor a kisgyermek látszólag néz, de valójában nincs tudatánál. E tünet jelezheti egy nagy epilepsziás roham kialakulását is. A részleges epilepsziák az agy egy bizonyos területét érintő károsodások (agydaganat, fertőzés, érsérülés, anyagcserezavarok, olykor mérgezés) következményeiként jelentkeznek. Az epilepsziás görcsök csökkentése, oldása ma már gyógyszerek segítségével lehetséges. A gyógyszereknek több csoportja létezik, az egyes csoportok alkalmazása mindig a kezelni kívánt rohamok típusától függ.

Ergonómia

Olyan tudományág, amelynek tárgya az egyén munkához való viszonya, valamint ennek fizikai és lélektani összetevői. Az ergonómus a sérült embernek segít a megfelelő környezeti tényezők kialakításában, az egyén számára optimális tevékenységek, feladatkörök meghatározásában.