Bárczi Zsófia, Madách-díjas szlovákiai magyar író, egyetemi docens, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja most olyan ünnepi pillanatokat oszt meg Olvasóinkkal, amire ez ideig nem volt példa. A pillanat megélésén túl arra is törekszik családjával, hogy mindenki igényei, elképzelési maradéktalanul érvényesüljenek. Számára az ünnep nemcsak hagyomány, hanem életérzés, megnyugvás, megérkezés.

A karácsony mégiscsak szép ünnep (falalalala…). Ennek a furcsa, felemás évnek a végén is. Mindenek ellenére. A járvány, a megszorítások, a gazdasági visszaesés, a bedőlt vállalkozások, a csőd szélén tántorgó oktatás, a teljes bizonytalanság ellenére, mégiscsak szép.

Régen nagyon szerettem az adventet. Szerettem a várakozást a karácsonyra, az egyre ünnepibbé váló hangulatot, a feldíszített utcákat, meleg fényben fürdő kirakatokat. Magát a karácsonyt, a közös készülődést, a sürgés-forgásra következő békés megnyugvást.

Gyűlölök vásárolni. Egyértelmű, tiszta érzés. Nincs benne semmi zavaros. Nem olyan, mint a többi, ellentmondásos érzelem. Vegytiszta, egyszerű, híján minden komplikációnak, nincsenek árnyalatai, mindig ugyanazon a hőfokon izzik.

Tárca a Szalonban.

Tárca a Szalonban.

Gyerekkorunk nyarai az élet tökéletes pillanatait őrzik. A nyár gyerekkorunkban hirtelen kezdődött el, általában június második hetében, mindig tanóra alatt.

Tárca a Szalonban.

Tárca a Szalonban.

Az egerek viselkedésében van valami mániákus. Többször is feltűnt már, ahogy jönnek-mennek, és kényszeresen újra meg újra ellenőrzik, amit csinálnak. Aztán a minap sikerült hosszabban is megfigyelnem egy egeret a délelőtti tevés-vevés közben. Lehet olyan jó hónapja.

Nem tudom, más hogy van vele, nekem mostanában csak zuhanyozás közben jutnak eszembe értelmes gondolatok.

A megmondóember a bezzeg­gyerek inverze.

Furcsa dolog ez az utazással. Az ember nemcsak megszokott életterét hagyja el egy rövid időre, hanem önmaga egyes részeit is hátrahagyja, olyan részeket, amelyekről azt gondolná: ez én vagyok. Jól bejáratott kapcsolatokból lép ki, ha csak időszakosan is, jól bevált, megszokott kommunikációs sémáktól szakad el, ismerősöktől és az ismerősökhöz fűződő zavaros és összetett érzelmek kavalkádjától, a mindennapi gyakorlat és örökös ismétlődés folyamatában kényszerré csiszolódott viselkedési formáktól, mindentől, ami felszín, mindentől, ami mások számára felismerhetővé tesz ugyanazon emberként, aki tegnap voltam.

A tavalyi pozitív mutatók után a hallgatószám-csökkenés krízisének végét reméli Bárczi Zsófia, a nyitrai Közép-európai Tudományok Karának dékánja. Emellett hosszabb távú tervekről, évfordulós összegzésről is szót váltottunk, és az írói tevékenységének legújabb lenyomata sem maradhatott ki.