Kultúra

Bárczi Zsófia: Tulajdonképpen

Tulajdonképpen nem a tél hiányzik, inkább az, amit régebben jelentett. Régebben, valamikor ennek a lassú széthullásnak a kezdete előtt. Amikor még olyan egésznek hatott minden, és nem látszottak a demarkációs vonalak. A jégen korcsolyázók egy boldog családnak tűntek, akkor tíz-tizenkét évesen, aztán húsz év múlva már szinte senki nem beszélt senkivel.
ÚJ SZÓ ONLINE

2021. február 21. 16:30

tél illusztráció
- Shutterstock-felvétel

Ez hiányzik, ez az aggálytalan összetartozás, a téli esték alomléte, amikor barátok és rokonok együtt húzzák fel a korcsolyát a jeges biciklitartónak támaszkodva, derűsen cseverészve a hétköznapi apróságokról. Persze lehet, hogy valójában nincs és nem is volt ilyen, hogy ez is csak egyike a felnőttek világát leegyszerűsítő gyerekkori képzelet tévelygéseinek, és lehet, hogy ez az egész lassú széthullás ez után kezdődött, a láthatatlanul meglapuló demarkációs vonalak felismerésével, a ráébredéssel, hogy végső soron mindenki egyedül van. Ha belegondolok, a szüleim valószínűleg tudták ezt, ismerték a felszín alatt megbúvó ellentéteket, valószínűleg mindannyiunk szülei tudták, hogy ez van, hogy csak idő kérdése, hogy már el is kezdődött, nem lehet kitérni előle, mert ez a felnőtt lét, elsodródás és szétzüllés.

De akkor még, az iskolakertben rögtönzött korcsolyapályán erről semmit nem tudtunk. A felnőttek nagyjából egyformák voltak, elmaszatolt kontúrú statiszták, nem tudtuk, hogy pár év múlva egymás ellen fordulnak, és aztán lesz, aki többet nem jön már hozzánk. És hogy a megosztottságot a végtelenségig lehet fokozni, a két kör rövidesen négyfelé válik, aztán tovább, mindegyik egyre kisebb csoportokra hullik, és ide-oda sodródnak közöttük az ismerni vélt alakok, először kiélesednek a kontúrjaik, majd megint elmosódnak, kihunyó távoli fények a januári éjszakában.

A felnőttek akkor még, a maguk szürke, amorf létükben valójában nem számítottak. A valóban fontos dolgok a gyerekek között dőltek el, hogy kié a templomtér és az iskolakert, ki, mikor és hol tekerhet végig büntetlenül a biciklivel, és hol van az a határ, amely mögött a mások földje húzódik meg. A gyerekek félelmetesek voltak, vadak és titokzatosak, a korcsolyapályán legalább három csoport tülekedett, mi, az örök pálya szélén oldalgók, a hokisok, akikkel a felnőttek rekedtre ordították magukat, meg a kicsik, akik a felnőttek kezén lógva csoszogtak, bukdácsoltak a jégen. A kicsikre vigyázni kellett, messziről kikerülni őket, esélyt sem adva a kíséretükben topogó felnőtteknek a készenlétben tartott szidalmak ránkömlesztésére. Mi nem sok vizet zavartunk, óvatosan siklottunk a jégen, gondosan kerülgetve a csúszkáló kicsiket, és rémülten próbáltunk kitérni a vadul száguldó hokis nagyfiúk elől. Ők voltak a pálya igazi urai, a kemény legények, akik veszett tempóban gázoltak át a pukk nyomában a jégen, nem nézve se jobbra, se balra, nem törődve a rémülten félreugró nagymamákkal, sem a pálya szélén bámészkodó felnőttekkel.

Telente összébb húzódott a világ, esténként vendégek jöttek, kávé mellett folyt a profán világmegváltás. És nem voltak még titkok és nem volt szégyelnivaló, azok később jöttek, a felnőtté válás során. Apróságok, amikről nem lehet beszélni, nincs meg hozzá a nyelv, kis dolgok, amiknek az iszonyata kimondva semmivé lenne, de éppen ez a lényeg, hogy nem lehet kimondani. Félreértések és piti árulások, meg a hirtelen napfényre bukó mélytengeri hit, a másként megélt igazság, amit addig eltakartak a hömpölygő mindennapok barátságos fecsegésének zavaros áramlatai. Az első becsmérlő szó és a nyomában járó rémület, a várakozás az apokalipszisre, ami akkor, először elmaradt, pedig megítéltük felebarátunkat, mégsem nyílt meg alattunk a kénköves pokol, aztán megítéltük másodszor is, és ahogy egyre élesedtek a kontúrok, úgy vált lassan második természetünkké, az összetartozás és elkülönülés eszközévé az ítélkezés, meghúztuk a demarkációs vonalakat ők és mi között, elindulva a felnőttség magánya felé.  

Akkoriban, a korcsolyapályán még nem tudtam az elszalasztott lehetőségekről, hogy egyszer majd lesznek, pedig a gyávaság, a megalkuvás és a félelem szörnyetegei már próbálgatták az álruháikat, hogy aztán a józan ész, a becsület vagy a mértékletesség szerepében tetszelegve suttogjanak egy életen át, hogy csak utólag, visszanézve lássam a magasztos elvek és múló illúziók nevében ejtett, sosem gyógyuló sebeket. Nem tudtuk, hogy az igazság könyörtelen, mert nincs, csak megismerés, és a megismerés ehhez a nincshez visz egyre közelebb, miközben felszámol minden fölösleges cicomát, hitet, meggyőződést, embert.

De ott, a jégpálya mellett, miközben a jeges biciklitartónak támaszkodva befűztük az egyenkorcsolyát, erről az egészről nem sejtettünk semmit, még minden a helyén volt, a felnőttek a pálya szélén, a gyerekek a jégen, és nem hallatszott más, csak a korcsolyák surrogása, az egymásnak koppanó hokiütők és a tél finom pendülései a fémen.

Támogassa az ujszo.com-ot

Rengeteg hírrel bombáznak minket különböző portálok, s nem könnyű felismerni a valódi- és álhíreket. Ezért is fontos, hogy olyan weboldalakról tájékozódjunk, amelyek megbízható, korrekt információkat nyújtanak.

Az ujszo.com szerkesztőségében minden nap azért dolgozunk, hogy Önök kizárólag ellenőrzött, valós híreket kapjanak weboldalunkon. Ennek biztosítása meglehetősen költséges. Mi viszont szeretnénk, hogy minden kedves olvasónk hozzájuthasson az ellenőrzött információkhoz, ez azonban az Önök anyagi segítsége nélkül hosszú távon nem lehetséges.

Ezért kérjük olvasóinkat, hogy járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
parlament illusztráció

Tavaly több mint tízmillió euró ment el a képviselői fizetésekre

Pillantás a tóra Gárdonyból

Velencei utazás – Magyarországon

koronavírus

Koronavírus: 97 beteg elhunyt, 1286 új fertőzöttet mutattak ki a PCR-tesztek

meghan harry oprah

A sussexi hercegnő a királyi udvart vádolja

vese illusztráció

Mi köze az ínynek a veséhez?

evolúció

A nagytestű állatok kiirtása nyomán fejlődött ki az emberi agy

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.