A neuropátiás fájdalom okai

Az emberek többnyire azt gondolják, hogy a fájdalomnak fizikai oka van. Ha megszabadulunk a kiváltó októl, nem lesz fájdalom. Van azonban olyan fájdalom is, amely az idegekben ébred, és ez a fajta panasz, melyet a görög neuro (ideg) és pátia (rendellenesség) szavakból neuropátiás fájdalomnak nevezünk, rendszerint nem szűnik meg könynyen: sok bosszúságot és kínt okoz a betegnek, aki szenved tőle, de az orvosnak is, aki segíteni szeretne.

A neuropátiás fájdalomnak sok esetben látszólag nincs semmiféle oka. A hagyományos fájdalomcsillapítókra kevéssé reagál, és az idő múlásával ahelyett hogy enyhülne, sokszor erősödik. A neuropátiás fájdalom legdrámaibb és legtitokzatosabb formája a fantomvégtag-fájdalom, amely akkor léphet fel, ha betegség vagy sérülés miatt a kart vagy a lábat amputálják, de az agyba továbbra is fájdalomüzenetek érkeznek azokból az idegekből, amelyek eredetileg a már hiányzó végtagból szállították az impulzusokat. Ezek az idegek ilyenkor tévesen aktiválódnak, és működésük fájdalomérzetet von maga után.

Fájdalmat akkor érzünk, ha a nociceptoroknak (fájdalomérző receptoroknak) nevezett speciális idegvégződések azt jelzik, hogy valami nincs rendben. Testünk felszínén több millió ilyen fájdalomérző receptor van, számuk négyzetcentiméterenként több száz is lehet. A nociceptoroknak sokféle funkciójuk van: az egyik az égést, a másik a vágott sebből eredő fájdalmat, ismét mások például a fertőzések, kémiai változások kiváltotta ingert vagy a nyomás ingerét közvetítik. A nociceptorok az üzeneteket idegimpulzusok útján továbbítják más idegekhez, amelyeken az ingerület nagy sebességgel a gerincvelőbe és az agyba jut. Az agy az ilyen üzenetet fájdalomként értelmezi, és az érzetekhez társuló emóciók ezt a fájdalmat gyakran egy korábban észlelt kellemetlen vagy ijesztő helyzettel társítják. Ez lehet az oka annak, hogy sokan nagyobb fájdalmat éreznek a fogorvosi székben, mint akár a legdurvább sportok űzése közben. A kulturális közeg is befolyásolja, hogy ki milyennek „érzi” a fájdalmat. Akit arra tanítottak, hogy „szenvedj és tűrj”, az könnyebben elviseli, mint mások.

A fájdalom lehet akut és krónikus. A sérülések általában akut fájdalmat váltanak ki. Ez olykor csak másodpercekig, de máskor hetekig is eltart, a gyógyulási folyamattal párhuzamosan enyhül, majd rendszerint teljesen megszűnik. A krónikus fájdalom a szokásos gyógyulási idő elteltével is fennmarad. Neuropátiás fájdalom esetén maguk az idegrostok is károsodhatnak vagy sérülhetnek, s téves jeleket küldenek a fájdalomközpontokba. A beteg által panaszolt fájdalom valós, de okát igen nehéz megtalálni. Krónikus fájdalombetegség például diabetes vagy övsömör, valamint sérülés, amputáció vagy más műtét következtében jelentkezhet, de felléphet ismert betegség, sérülés hiányában is: az idegek fájdalomüzeneteket közvetítenek, noha ezeknek az üzeneteknek nincs azonosítható kiváltó okuk.

Az ismeretlen eredetű fájdalom tisztázása érdekében az orvos feltesz betegének bizonyos kérdéseket.

– Van-e kísérő betegsége?

– Hogyan írná le fájdalmát? (A neuropátiás fájdalmat a betegek általában nyilalló, szúró, égető vagy perzselő érzetként jellemzik.)

– Van-e a nappalnak vagy az éjszakának olyan szakasza, amikor a fájdalom súlyosbodik? (A neuropátiás fájdalom inkább éjszaka erősödik.)

– Követ-e a fájdalom terjedése, jelentkezése valamilyen térbeli vagy időbeli sorrendet?

– Onnan ered-e a fájdalom, ahol sérültek vagy hiányoznak az idegek?

– Enyhe ingerlés is kiváltja a fájdalmat?

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések gyakran segítenek a fájdalom típusának meghatározásában. A fájdalomérzésre irányuló kutatások számos új beavatkozási lehetőséget vetnek fel, ma már sok emberen lehet segíteni. Mindenkinek vannak fájdalmai. Nagy bajban lennénk, ha nem éreznénk, mi megy végbe a testünkben. Nem szűnő fájdalom esetén azonban jogos az aggodalom. Keresse fel orvosát az a beteg, aki ismeretlen eredetű fájdalmat érez. (-erf)