A krónikus betegek nem szenvedhetnek

Közel száz hazai szakértő tanácskozott a minap a krónikus fájdalom kezelési lehetőségeiről. Mert, bár a fájdalom szubjektív érzés, nagyságát mérni sem lehet, az orvos kötelessége a szakszerű, gyors segítségnyújtás. A nem daganatos betegség okozta fájdalom járványszerű terjedésére figyelmeztetnek, hiszen a középkorúak 50 százaléka egy vagy több fájdalomtól szenved. – Németország lakosságának 23 százaléka szembesül a krónikus fájdalommal, s a kínzó érzést katasztrófaként éli meg – ismertette dr. Gerhard Müller-Schwefe hangsúlyozva: úgy, ahogy a cukorbeteg élete végéig inzulinkezelésre szorul, a krónikus fájdalomtól szenvedőnek is esélyt kell adni a kínok enyhítésére. Ha nem megy másképp, akkor gyógyszerrel. A kis és nagy fájdalmak morfinszármazékokkal enyhíthetőek, az osztrák Mundipharma gyógyszertársaság új korszerű orvossága bővíti a kezelési lehetőségek skáláját. Dr. Siegfried Köstenberger szerint az oxycodoni hydrochloridum hatóanyag 45 percen belül fejti ki hatását, s mivel lassan kioldó szerről van szó, a fájdalmat 12 órán át csillapítja. Kifejtette: ügyelni kell a kínok gyors megszüntetésére, mert ha egy hétnél tovább tartanak a fájdalmak, krónikussá válnak. Az új gyógyszer nem vált ki függőséget, eufóriát sem, hatása viszont megfelelő életminőséget szavatol. – Manapság reneszánszukat élik a régi-új készítmények, de az orvosok rendelkezésére áll a morfinszármazékok legalább 20 adagolási formája. A kezelést algeziológus szakorvosra kell(ene) bízni, s bár az országban 40 fájdalomrendelő működik, a hálózat nem megfelelő, s ugyancsak kevésnek tűnik a négy kórházi osztály is – foglalta össze a hazai helyzetet dr. Kristína Križanová a Nemzeti Onkológiai Intézet paliatív osztályának főorvosa.

Sokan az élet velejárójának tartják a fájdalmat. Mivel nincsenek átfogó adatok, a szakértők csak feltételezik, hogy a felnőtt lakosság 50 százaléka – egy vagy több betegség miatt – szembesül a fájdalommal, 16 százalék életét erős fájdalmak keserítik. A fájdalomba kevés ember hal bele, viszont nagyon sok betegnek kíséri haláltusáját. Pedig alapvető emberi jog a tartós fájdalom enyhítése, hiszen ma már egyre korszerűbb szerekkel érhető el a szenvedés megszüntetése, állítják az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői, akik szerint az esetek 90 százalékában hatásos lehet a fájdalom elleni terápia. Mivel a fájdalom nem mérhető, a küszöb mindenkinél más, szükséges az orvos és betege közötti párbeszéd. Az algeziológiai rendelőkben dolgozó szakorvosok nemcsak a fájdalom patofiziológiáját ismerik, hanem a rendelkezésre álló korszerű szereket is. A fájdalomérzetet befolyásolja a beteg életkora éppúgy, mint lelki, testi állapota, de társadalmi helyzete is. A megfelelő gyógyszerezés nem lehet anyagiak kérdése.

A krónikus fájdalom kezelésekor a családorvosnak fel kell ismernie, milyen mechanizmusú a fájdalom, majd konzíliumokkal tisztáznia kell a fájdalom okát, okait. Ezután speciális kezelést kell végezni, akkor véglegesen megszűnhet a fájdalom. Ha ez nem lehetséges, az analgetikumok és adjuváns analgetikumok segítségével az esetek többségében kielégítő eredményt lehet elérni.

Az orvosokhoz forduló betegek egyik leggyakoribb panasza a fájdalom, amely lehet heveny és krónikus. A heveny fájdalom legtöbbször diagnosztikus értékű – pl.: veseköves roham, infarktus, gyomorperforáció –, a diagnózis felállítása után csillapítása viszonylag egyszerű. A gyakorlatban a krónikus fájdalom kezelése, amelyet a leggyakrabban mozgásszervi betegségek, idegrendszeri betegségek, rosszindulatú daganatos betegségek okoznak, nem kielégítő.

Nincs univerzális fájdalomcsillapító szerünk, mivel a fájdalom mechanizmusa is különböző:

1. Nociceptiv fájdalom

2. Neuropathiás fájdalom

A nociceptiv fájdalmat leggyakrabban gyulladás okozza, éles, sajgó, szorító jellegű, általában jól lokalizált, analgetikumokkal enyhíthető.

A neuropathiás fájdalmat vagy a perifériás, vagy a központi idegrendszer károsodása okozza. Sokszor égő, zsibbadó jellegű, elektromos áramütéshez hasonló, gyakran jár a megfelelő dermatoma túlérzékenységével.

A krónikus fájdalomban szenvedő beteg vizsgálata során az anamnézis felvétele és a fizikális vizsgálat legtöbbször már nagy biztonsággal lehetővé teszi a fájdalom mechanizmusának (nociceptív, neuropathiás) felismerését. Ez nem jelenti a fájdalmat kiváltó ok vagy okok ismeretét. A fájdalom okának tisztázása sokkal nehezebb, ezért az anamnézis, fizikális vizsgálaton és idegrendszeri vizsgálaton kívül a laboratóriumi leletek, valamint a modern képalkotó vizsgálatok célzott igénybe vétele is szükséges.

Az orvos felelőssége abban rejlik, hogy a 2-3 hetet is meghaladó krónikus fájdalom esetében ne bagatellizálja és ne nyugodjon bele, hogy csak degeneratív elváltozások okozzák, hanem célzott vizsgálatokkal ki kell zárni az esetleges rosszindulatú daganatot (pl. krónikus válltáji fájdalmat nem ritkán a tüdőcsúcsban lévő daganat okoz, derékfájdalmat hasnyálmirigy-daganat, vesedaganat idézhet elő). A helyes diagnózis késői felismerése megpecsételheti a beteg sorsát.

Az időfaktor különleges szerepet játszik egy igen kellemetlen fájdalom kialakulásában: a posztherpeszes neuralgia az övsömörben szenvedő betegek körülbelül 10-15 százalékánál alakul ki. Előfordulási gyakorisága életkortól függ, 60 év körül már körülbelül 50 százalékban, idősebb korban még gyakrabban várható kialakulása. Ha a posztherpeszes neuralgia már kialakult, gyakorlatilag kezelhetetlen, és hosszú éveken át kínozza a betegeket. A cél lehetőleg az, hogy idős betegeknél megakadályozzuk a PHN kialakulását. Ennek érdekében az övsömör felismerése pillanatában az orvosnak azonnal cselekednie kell, helytelen gyakorlat az övsömörös betegeket bőrgyógyászhoz, ideggyógyászhoz küldözgetni, mert az időhúzással egyre kisebb az esély a PHN kialakulásának megakadályozására.

A krónikus fájdalom az orvosi gyakorlatban jórészt gyógyszeres kezeléssel orvosolható. A fájdalom gyógyszeres kezelésére szolgáló szerek két csoportra oszthatók:

1. analgetikumok

2. adjuváns vagy másodlagos szerek

Az általános orvosoknak ismerniük kell a korszerű készítményeket, és indokolt esetben habozás nélkül, megfelelő dózisban kell előírni a betegeknek. Az évtizedek óta kialakult tévhiteket az orvosoknak saját magukban és a betegekben is el kell oszlatni. A modern kábítószerek forgalomba hozatalával az ezzel behatóbban foglalkozó orvosok szemlélete is megváltozott. Teljesen elfogadott gyakorlattá vált, hogy szükség esetén a kábító fájdalomcsillapítókat nemcsak a daganatos betegeknek, hanem más szerrel nem kielégítően enyhíthető, bármilyen krónikus fájdalom esetén rendeljék.

A gyors hatású tabletta – amely bevitele után fél óra elteltével hatni kezd, 60-90 perc között éri el a maximális hatást, ami körülbelül 4 órán keresztül tart – elsősorban a morfinkezelés indításakor, a napi dózis megállapításához szükséges, valamint az úgynevezett áttörő fájdalom kezeléséhez. A fenntartó kezelésre a retard morfin készítmények használata indokolt. A morfin dózisára vonatkozóan nincs általános séma, annyit kell rendelni, amennyitől a beteg nem érzi a fájdalmat, ugyanakkor ne legyenek elviselhetetlen mellékhatásai. A dózisnak elvileg nincs felső határa. A morfinkezelés leggyakoribb mellékhatásai: hányinger, hányás, székrekedés, valamint a neurotoxikus mellékhatás. E mellékhatás jelentkezése esetén vagy a dózist kell csökkenteni, vagy más erős opioidra kell váltani.