Zsar- hajtűkanyarban

Ha kajánkodnék, Ivan Šimko belügyminiszterré válását olyan történelmi pillanatként is jellemezhetném, amelytől kezdve a korábban egy emberként antialkoholista rendőrség egyik napról a másikra inni kezdett, mint a kefekötő. Tény, hogy korábban elvétve se jelentek meg tudósítások súlyos balesetet okozó részeg rendőrről. A Šimko előtti belügyminiszterek vagy úgy vélték, hogy nem tanácsos kiteregetni e fegyveres testület szennyesét, vagy úgy történt a hírek áramoltatása, hogy amikorra a Cég tagjainak viselt dolgairól szóló jelentés a tárca irányítójának asztalára került, a pikánsabb részleteket átstilizálták. A rendőrök egymás iránti szolidaritását állítólag csak az orvosoké múlja felül... Ivan Šimko fellépése óta már nem az jelent szenzációt, ha részeg rendőr idéz elő tragikus kimenetelű karambolt, hanem hovatovább már az, ha tíz nap eltelik ilyen botrányos eset nélkül. A miniszter a lakosság szeme láttára „vetkőztetett ki” egyenruhájából több magas beosztású rendőrtisztet is. Az emberek úgy általánosságban egyhangúlag üdvözölték a határozott fellépést. Konkrét esetekben azonban nagyon sokan úgy érzik, hogy a miniszteri szigor ostora – nem is túlságosan bonyolult áttételekkel – civilek hátán csattan. Mégpedig annak az elvnek az alapján, hogy a kisdiákkal szemben mindig a tanárnak, újonc katona és kiképzője konfliktusában mindig az őrmesternek van igaza. Ha egy, a miniszteri szigor miatt felbőszült közlekedési rendőr meg akarja „szívatni” az igazoltatott gépkocsivezetőt, különösen ha az illető egy 16 esztendős Škoda volánja mögött ül, a helyszíni bírságolásra mindig talál okot. Legvégső érvként mindig felfedezhet valamit, ami hiányzik a mentődobozból... Šimko belügyminiszter a tárca korábbi vezetőihez képest új seprűként hatott a rendőrök alkoholfogyasztása meggátlásáért folytatott küzdelemben. Nehéz konkrét esetekkel is bizonyítani, hogy e küzdelem zászlajának rúdjával azokat kólintották fejbe, akik érdekében a szigorító intézkedéseket megfogalmazták. Esetleg a helyszíni bírságok és a részeg rendőrök által okozott karambolok statisztikájából lehetne következtetéseket levonni rendőreink sértődöttségének mértékéről. Nálunk úgy általában minden 10-15 évben bekövetkezik olyan rendkívül éles politikai hajtűkanyar, amely látszólag gyökeresen módosítja a politika, a rendőrség és a lakosság közötti viszonyt. Látszólag... A hajtűkanyar megtétele után újra találkozunk a rendőrökkel. Rendszerint ugyanazokkal. Ha nem, akkor ugyanolyanokkal. Talán Šimko miniszter is belátja, hogy a Cég „Yarddá tétele” nem kampányfeladat.