Virág az út szélén

Sziasztok! Virág vagyok, tizenhét éves, a „fehérek” szerint roma, a romák szerint „fehér”. Most itt állok az út mellett, és várok...

Emlékszem, három évvel ezelőtt ugyanígy stoppoltam. Első napom a középiskolában. Tele reményekkel, félelmekkel és kíváncsisággal. Tizennégy évesen döntöttem úgy, hogy kitörök az ördögi körből. Három másik lánytestvéremmel szemben, akik már tizenhat-tizenhét évesen gyereket szültek, megpróbálok valamit elérni az életben. Anyám ugyan már akkor kiszemelte a jövendőbelimet, aki szerinte csak arra várt, hogy sok-sok gyereket szüljek neki, ám én valahogy nem erre vágytam. Továbbtanulásomat egyedül a súlyosan beteg apám támogatta. Ő ugyan az általános iskolát sem fejezte be, de arról álmodott, hogy lánya egyszer egyetemre fog járni.

Vendéglátó-ipari szakközépiskolába vettek fel, ahol az első évfolyamban a legjobb tanulók közé küzdöttem fel magam. Ekkor azonban meghalt az apám. Anyám, aki eddig is rossz szemmel nézte, hogy „roma létemre” csak a könyveket bújom, azonnal otthagyatta volna velem az iskolát. Szerinte munkanélküliként sokkal többet hozhattam volna a konyhára. Ellenálltam, erre ő kidobott otthonról. A nagyim fogadott be, aki egy romos kis falusi házban lakott. Hogy nála maradhassak, nekem kellett fizetnem az összes számlát, sőt a házon végzett kisebb javításokat is. ĺgy míg nappal iskolába jártam, éjszakánként pincérkedéssel kerestem meg a szükséges pénzt. Fél év alatt tizenöt kilót fogytam, de úgy éreztem, megéri. Hamarosan elvégzem az iskolát, és akkor a magam ura leszek.

Az utolsó évfolyam őszén meghalt a nagyim is. Anyám azonnal rátette a kezét a házra, és én újra költözhettem. Ezúttal a barátom fogadott be egyszobás lakásába. A korábban kedves srác azonban egyre többször emelte rám a kezét. Szinte az összes, pincérkedésből megkeresett pénzemet elszedte, egy idő után azonban ez sem volt elég. Most még több pénzt követel azért, hogy nála lakhassak. Mivel a napom nagy részét az iskolában töltöm, esténként pedig pincérkedem, csak a délutánjaim szabadok. Az iskolát bármi áron el kell végeznem, ezért gyorsan megkereshető, sok pénzre lesz szükségem.

Egy autó lassít mellettem, kopaszodó, középkorú férfi mér végig. A hidegtől és a félelemtől könnyes szemmel próbálom elrebegni a barátom által betanított szöveget: fél óra ezer...