Vigyázat, fesztivál!

Pár tonna szemét, egy vízbefulladt zenerajongó, apró sérülések tömkelege, hőség és rendfenntartás. Ilyen volt a kurinci fesztivál az elmúlt héten. Dübörgött a zene, egészen a város túlsó végéig hallatszott, ha esetleg valaki tudott volna aludni a hőségtől, nem tudott a zenétől. Megugrott a vendéglátók forgalma, alig bírták hűteni a sört, végre volt turistaforgalom, ők nem is panaszkodtak. Aki viszont a Dúzsa utcai lakótelep, ismertebb nevén a „Fekete Város” felől közelített Rimaszombatba, az erdő szélén közel tucatnyi, arcuk elé zacskót tartó, felettébb réveteg tekintetű fiatalt láthatott. Átlagéletkoruk erősen húsz év alatt, inkább a tizenhat felé. Az oldószerek meg a hőség és a hozzáivott alkohol hatása alatt még az autó kürtszavára is csak nagyon lassacskán voltak hajlandók levonulni az útról. Józan életű ember veszi a telefonját, beszól a törzsre, hogy uraim, ugyan nézzék már meg, mi az a nagy tömegkábulat ott az erdő szélin, ahol amúgy is nagy a zsivaj, lárma. Fel is veszi a telefont a rend városi őre, el is mondja, hogy ő ugyan szívesen kimenne, de... A többiek a fesztiválon, ő meg egy, csak egy legényként vigyázza a várost, hogy – idézem – „szét ne verjék a punkok”! Mindezt a telefon mellől. Igazán nem irigylésre méltó helyzetből. Végül is nem a fesztivál vendégeivel volt a baj, hanem az út mellett ténfergő-kábuló hazaiakat kellett volna valahogy rendre utasítani. De hogyan? Mivel az önkárosítás nem bűncselekmény, annyit tehetett volna rendőrünk, hogy a magatehetetlen fiatalokat összeszedi, beviszi az őrsre, aztán pár óra múlva kiengedi őket. Kijózanító, detoxikáló nincs a városban, a kórház, mivel nem betegségről és balesetről, csupán állapotról van szó, szintén nem tehet semmit, a polgár inkább ne járkáljon olyan helyeken, ahol esetleg ilyet láthat. A rend őrének pedig vigyáznia kell, még ha egyedül is, a város nyugalmára. Amibe elméletileg az is bele kellene hogy tartozzon, hogy ne ténferegjenek agyonkábult ifjak a főútvonalon, a város belterületén. A rendőröktől hallottam a legfrissebb szlogent: „Szolgálunk és félünk!” Mert az ilyen kábulatban levőkből sok minden kitelhet.