Változó mikrovilág

Az idővel kezd állandó bajom lenni. Régebben mintha több lett volna. Jobban ráértem bevásárolni, igaz, nem volt ekkora választék, de volt falusi hangulatos kis bolt, ahol mindenki mindenkit ismert, ahol sorban állás és kiszolgálás alatt meg lehetett számtalan dolgot beszélni, ahol ilyenkor, március eleje táján ingyenes kertészeti tanácsadást kaphatott a magamfajta avatatlan földműves, mit, mikor, hova és miért úgy ültessen, ha jó termést akar. Szaklap bőven volna mára, mindenféle hozzávaló is van a kertészkedéshez, most éppen a fagy nem enged, de bevásárolni csak kell, ha mást nem, valami spájzba valót. Hol a leggyorsabb? Természetesen valamelyik bevásárló hiper-szuper-center-shopban. Hadd európaisodjam legalább így is. Tologatjuk az otromba nagy kerekes kocsikat, légkondicionált a hely, zene szól lágyan és minden van, még az is, ami nem kell. Minél gyorsabban kifelé hát. A parkolóban rakodás közben ismerős arcok. Tetézve megrakott bevásárlókocsi, falusi emberek mögötte. Mert ott már lassan bolt sincs. De nem ez az érdekes. Hanem a több zsák virágföld. Aminek most szezonja van, mert árengedményes és minden EU-normának megfelel. Visznek is belőle vagy két zsákkal. Falura. Mert kell. Mert jobban indul benne a mag, mert nincs már idő otthon szépen rostálgatni az évekig komposztált anyagot. Mert lassan az sincs már, aki még értene hozzá. Ez meg itt olcsó, jó, hát viszik. Lesz majd belőle szép anyaföld az otthonival keverve. Mert az agyagos, ragadós, nehezen indul benne a magocska. Azt még a traktor is nehezen veri porhanyóssá, ez meg olyan, mint a tökély. Változik hát a mikrovilág, kilóra kapni anyaföldnek valót, mű-anyagzsákban, konyhakészen. Bocsánat. Konyhakertkészen!