Miriam Neiger-Fleischmann: Pozbán összeért a múlt és a jelen

Az érsekújvári járásbeli községben élők a mai napig emlékeznek a nagyszülők és dédszülők történeteiből arra, hogy kölcsönös tiszteletben és szeretetben éltek együtt a zsidó lakosokkal és szoros barátságok szövődtek köztük. Miriam Neiger-Fleischmann a meghatottság könnyeivel küzdve mondott köszönetet Pozba önkormányzatának és a lakosoknak, hogy a mai napig kegyelettel emlékeznek a családjára. Mindig szívesen tér vissza szülőföldjére, és felejthetetlen emlék marad számára, hogy a helyi lakosok felvették vele a kapcsolatot, majd ellátogattak a képzőművészeti kiállítására. 

Családi történet

A Perlmann család történetét és tragédiáját ismerteti a megemlékezés keretében leleplezett emléktábla. Miriam jóvoltából dokumentumokkal, fényképekkel gazdagították a leírtakat, az ide látogatók magyar, héber, szlovák, angol és német fordításban tájékozódhatnak az akkori történésekről. Ivanič Katalin, Pozba polgármestere elmondta, 80 év telt el azóta, hogy zsidó származású pozbai lakosoknak el kellett hagyniuk az otthonukat. A mai napig Perlmann-térnek hívják a helyet, ahol egykor a család háza és boltja állt. Perlmann Sámuel 1884-ben született a kárpátalji Salankban. Felesége Kohn Rózsa 1885-ben született Barsbaracskán. A téren álló vályogházat nászajándékba kapta az ifjú pár, egyik részében laktak, a másik részében élelmiszerboltot üzemeltettek. Perlmann Sámuel az első világháborúban magyar katonaként harcolt, majd a szibériai Vlagyivosztokban eltöltött hadifogság után visszatért Pozbára. Amikor nem voltak vevői, ami gyakran előfordult, a bolt előtt üldögélve a szent iratokat, a Tórát, a Talmudot tanulmányozta. Sámuel 30, rózsa 29 éves volt, amikor 1914-ben megszületett első lányuk, Hermina, fiuk Ármin Barsbaracskán látta meg a napvilágot, 1924-ben. Rózsa korán meghalt, 1925 vagy 1926 táján temették el Pozbán. Sámul a felesége halála után elvette Rózsa húgát Irént, 1928-ban született Rózsika a közös gyermekük. 1944 májusában olyan gyorsan történt a deportálás, hogy még a reggeli is ott maradt az asztalon, Sámuelt és Irént azonnal gázkamrába küldték, Ármin 1945 július 23-án halt meg az amerikai hadsereg által felszabadított buchenwaldi táborban súlyos tüdőbetegségben. Herminka és Rózsika 1945-ben együtt visszatértek, de ekkor a pozbai házuk már nem állt, Nagymegyerre mentek nagybátyjukhoz. Rózsika gyermektelen, de boldog házasságban élt. Herminka 1946. március 3-án kötött házasságot Fleischmann Móriccal. 

Az emlékezés mécsesei

„Azokra az áldozatokra emlékezzünk, akiket a legnagyobb kincsüktől, az életüktől fosztottak meg zsarnokaik, fogvatartóik egy hazug és demagóg ideológia nevében. Ez a hely a Perlmann család tulajdona, továbbra is viselje a Perlmann-tér nevet” – hangsúlyozta Ivanič Katalin. Dukon András helyi református tiszteletes Mózes 5. könyvének 4. részéből a 9. verset olvasta fel. „Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is”. Hangsúlyozta, hogy az emléktábla a múltat tárja fel, annak egy szeletét bemutatva, ami az itt élők, az itt születendők jövőjét is formálja. A megemlékezésen részt vettek a komáromi zsidó hitközség képviselői, és jelen volt a lévai régiófejlesztési ügynökség képviselője. 

A pozbaiak szeretetét élvezve

Miriam Neiger-Fleischmann 1948-ban született egy komáromi magyar zsidó családban és még csak 11 hónapos volt, amikor Izraelbe költöztek. 1977–1981 között elvégezte a jeruzsálemi Be-calel Képzőművészeti Akadémiát, azóta Jeruzsálemben él és alkot. Két héber nyelvű verseskötete jelent meg, Szavak a látható térben Jeruzsálemben 1992-ben és a Képmásolatok, Tel Avivban 1999-ben. Irodalmi munkásságáért 1988-ban a Héber Egyetem díját, 1991-ben a jeruzsálemi Szépirodalom Alapítvány díját kapta. Miriam érkezését összehangolta Pozba önkormányzata annak a kiállításnak az időpontjával, amely e héten csütörtöktől látható Dél-Komáromban, Betűk a tűzből elnevezéssel. Valent Aranka, aki 16 éven át volt Pozba polgármestere lapunknak elmondta, a Perlmann család háza és boltja a község központi részében volt, ezért is emlegették a helyiek Perlmann-térként, a zsidó lakosok emlékére ezen a helyen állítottak emlékművet 2007-ben. Csenger Tibor Nyitra megye önkormányzatának alelnöke beszédében hangsúlyozta, védtelen, ártatlan emberek, gyerekek kerültek kilátástalan helyzetbe, egy agresszor gyűlöletének célkeresztjébe, és a világ túl későn eszmélt, hogy ezt megállítsa. A felszólaló elmondta továbbá, hogy a helyi közösségekből a zsidó polgártársak mindmáig hiányoznak. Példaértékűnek tartja Pozba igyekezetét, hogy nem felejti megbecsült polgárait. A múlt traumáit ilyen szimbolikus gesztusokkal lehet feloldani. Miriam köszönetét fejezte ki a község vezetésének és az itt élőknek mondván, Pozbán összeért a múlt és a jelen. A Holocaust második generációja mindig kereste a gyökereit, ám a szülők nem nagyon akartak beszélni a fájdalmas történésekről. Ennek ellenére már gyermekként foglalkoztatták őt a múlt történései. Egyszer lapozott a Bibliában, az Ószövetséget nézegette, amikor azt mondta neki az édesanyja, hogy egykor a bolt előtt az édesapja is pontosan így tett. A megemlékezésen részt vettek a komáromi zsidó hitközség képviselői, és jelen volt a lévai régiófejlesztési ügynökség képviselője.