Választania kellett a hit és a kételkedés között

Életének 81. évében a hét végén Svájcban elhunyt Efraim Kishon (Kishont Ferenc) magyar származású izraeli író, drámaíró. A halál oka szívinfarktus volt. Efraim Kishon földi maradványait tegnap Izraelbe szállították. Temetése Tel-Avivban lesz.

Efraim Kishon Budapesten született 1924-ben Hoffmann Ferenc néven, édesapja bankigazgató volt. Teljesen asszimilált környezetben nőtt fel, bár ősei között rabbik is voltak. Korán felismerte, hogy választania kell a hit és a szkepszis, azaz a humor között, s ő az utóbbi mellett döntött. Jezsuitákhoz járt iskolába, a zsidótörvényekig jómódban éltek. 1942-ben érettségizett egy kereskedelmi iskolában, s mivel egyetemre nem mehetett zsidósága miatt, ötvösséget tanult. Bár kikeresztelkedett, a második világháborúban munkaszolgálatosként Szlovákiába terelték, de sakktudása révén a századparancsnok titkára lett. A jolsvai táborból hamis igazolvánnyal megszökött, s néhány nap alatt vasúton megérkezett Budapestre. Számos családtagja a lágerekben pusztult el. Otthon bujkált, okiratokat, pecséteket hamisított, és írt egy szatírát egy pártról, amely a kopaszokat akarta kiirtani. Irodalmi versenyt nyert vele, művét azonban nem adták ki – Rákosi Mátyás is kopasz volt. Ám sikere révén a Ludas Matyi és a Szabad Száj munkatársa lett, és Révai József megbízta egy musical írásával, mely az ipari proletariátus vezető szerepéről szólt volna. Ennek hatására döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot, amire Tabi László is biztatta.

1949-ben Szlovákián, Ausztrián és Olaszországon át Izraelbe ment, és ott vette fel a bevándorlási tisztviselő ötlete alapján egy izraeli patak, a Kishon nevét. Egy kibucban dolgozott, s az Új Kelet című magyar lap munkatársa lett, majd az ivrit (új-héber) nyelv elsajátítása után, 1952-től 32 éven át a Maariv című lapban jelentek meg írásai, amelyekben a bevándorlók kérdéseivel, az izraeli hétköznapokkal foglalkozott szatirikus formában.

A Védenc című első darabját a Tel Aviv-i Habima színház zártkörű előadáson adta elő, mentegetve az ifjú, kezdő bevándorló szerzőt, aki bizonyára jobb műveket is fog írni. Óriási siker volt, főleg a kormányzó Munkapárt rovására elsütött viccek miatt: „Ön melyik párt tagja? – Egyiknek sem, már van lakásom.” 1957-ben Tel-Avivban kabarészínpadot alapított Zöldhagyma néven. 1959-ben jelent meg New Yorkban Forduljon meg, Lót asszony című könyve. A Broadway egyik színházában mutatták be Unfair to Goliath című darabját, és 1964-től Hollywoodban forgatókönyvíró és rendező is volt.

A legsikeresebb izraeli szerző és a világ egyik legnépszerűbb humoristája volt. A pesti zsidó humor hagyományait folytatta, legfőbb elődeinek Molnár Ferencet és Karinthy Frigyest tekintette. Izraelben és Magyarországon egyaránt igen népszerű volt, de a legolvasottabb Németországban volt. Több mint 50 kötete, elbeszélése, színdarabja jelent meg héberül, műveit 37 nyelvre – köztük magyarra – fordították le, és ezek a világszerte közel 40 millió példányban keltek el. Fontosabb darabjai: a Húzd ki a dugót, forr a víz, az Aludj jól, őrmester a Feketén-fehéren és a Sallah. Ez utóbbi a keleti és európai zsidó bevándorlók konfliktusairól szól. A pacsirta volt az és a Házasságlevél című darabjai a házasság kérdéseit taglalják, az utóbbiból készült film főszereplője Maria Schell volt.

Megkapta a Herzl-, a Jabotinsky, a Szokolov-, a Till Eulenspiegel- és a párizsi Noble-díjat. Filmjeivel kétszer nyerte el a San Franciscó-i Golden Gate-díjat és háromszor a hollywoodi Golden Globe-díjat. 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2002-ben az Izrael-díjat kapta meg. Magyarul megjelent kötetei: Veszett ernyő nyele; Az eszed tokja;, A zanyja Krausz; Hogy volt? Volt szerencsém; A tengeribeteg bálna; Hiszi a piszi; Alma a fa alatt. Bár az utóbbi időben minden évben hat hónapot a svájci Appenzellben töltött, szinte feltétel nélkül kiállt az izraeli politika mellett és küzdött az antiszemitizmus minden formája ellen.