Valaki vigye le a szemetet

Azt mondta az elnök, rengeteg levelet kap a polgároktól, ezért tudja, hogy Szlovákiában nagyon rossz a közhangulat. Az elnök valószínűleg még nem döbbent rá, hogy csak a grafománok közhangulatát ismeri, a maradék több mint ötmillióét nem. Elképzelhető persze, hogy máshonnan is tájékozódik, szóval lehetséges, hogy tudja, mi zajlik az országban; ahhoz viszont, hogy megmondja, nincs jó hangulat, ki se kell lépnie a palota-irodájából.

Azt is mondta az elnök, hogy nem akart túlontúl egyértelműen címzett szöveget felolvasni, ezért inkább csak általánosságokban beszélt. Ezt hívják „valaki vigye le a szemetet” effektusnak. Mindenki tudja, ki a valaki. Az a valaki meg a szívére is vette e kedves, mókás öregúr szavait. Aki túl komolyan veszi magát, az nevetségessé válik mások szemében. A legmarkánsabban Marián Mesiarik képviselő úr reagált az elnök mondataira. Ő azt a következtetést vonta le belőlük, hogy Szlovákia szociális, gazdasági és erkölcsi válságban van, ezt bizonyítja az a rész is, amelyet Rudolf Schuster mondott a korrupcióról, illetve annak terjedéséről a felső politikai körökben. Ki ez a Mesiarik? Honnan jött? Hol volt eddig? Ezt nagyon fontos lenne tudni ahhoz, hogy el lehessen küldeni bizonyos égtájakra. Még szerencse, hogy képviselő, s így évente egyszer élőben tájékozódhat a köztársaság helyzetéről.

A legkedvesebb mondatot az elnök nem országértékelő beszédében, hanem utána pöttyentette ki. Arra a kérdésre, miért nem nevezi már ki a hiányzó három alkotmánybírót, azt válaszolta, rettentően sűrű a programja, hetente két elnök vendégeskedik nála, nincs neki erre ideje, de amint lesz, elbeszélget velük, és kinevezi őket.

Van egy ötletem: mi lenne, ha a köztársasági elnök a jövő héten Juan Carlos spanyol király után nem az arubai és a dzsibuti államfővel társalogna, hanem alkotmánybíró-jelöltekkel beszélgetne. Szerintem ez méltányos eljárás.

Ivan Mikloš névre keresztelték a héten a közlekedési és távközlési minisztert. A névválasztás nem kifejezetten fantáziadús, van már egy ilyen nevű kormánytagunk, de az csak amolyan helyettes. Pedig jó nevű volt ez a Macejko, igazi népmesehős lehetett volna. Bár még lehet, ha kiderül, elhamarkodottan menesztették. Hamžík nevezetű népmesehőst már egy kicsit nehezebben tudok elképzelni, de évekkel ezelőtt Mečiar nevűt se tudtam volna. Sej-haj, feketevonat, elvitted az álmomat az Óperenciás-tenderen túlra.

ĺgy utólag biztosan akadnak majd emberek, akik előre megtippelték, hogy ki játssza a labdarúgó-világbajnokság elődöntőit, én azért megeszem a kalapom, ha valaki előtte tényleg azt mondta, hogy Dél-Korea és Törökország éremért játszik. Azt nem zárom ki, hogy a Blatter tényleg tudta, de ez már olyan szint, ahova mi halandók nem érhetünk fel. A koreaiak Duracellre működnek, ami kevés a sikerhez, ezért kellett nekik még nagy bírói hátszél, helyenként orkán. Ezt egyszer nem kapták meg, nem is kerültek a döntőbe. A törökök meg hentesekből nyuszikká vedlettek, szurkolt is nekik a fél világ. Ma meg az egész. A németek (ellenfeleik nem éppen fényes névsora: Szaúd-Arábia, ĺrország, Kamerun, Paraguay, USA, Dél-Korea) komolyabb összecsapás nélkül begyalogoltak a döntőbe, hogy ott megnézzék, hogyan fociznak a brazilok. Valahogy nem kápráztatott el ez a vb. Remélem nem ez a foci jövője, mert akkor nincs. Várjuk az Eb-t.