Vakáció szotyolával

Marad a tökmag meg a szotyola. Az unatkozás a falusi buszmegálló padjain, néha egy kis biciklizés, de már abban sincs buli. Lehet nézni az arató kombájnokat, a tarlóhántást, de poros látvány, csíp az árpa töreke, meg a felnőttek se nagyon díjazzák, ha a gépek körül mászkálnak. Unalom. Aztán hirtelen ötlet az egyik sráctól, hogy menjen a csapat dobálózni. Mármint a gazdátlan üvegházba, ahol még itt-ott van pár négyzetméter üveg, a falutól odébb van, tehát senki nem zavar és kényére-kedvére rombolhat, dobálhat az embergyerek. Ha meg azt is megunják, akkor mennek a tóra. A focira meleg van, kosárlabdázni nem mindenki szeret, maradhatna még az alumínium aprópénz vonattal való vasaltatása, de vonat kétszer jár egy nap, kiszámíthatatlanul, meg aprópénz sincs olyan sok, hogy vonattal lapíttatnák. Inkább gyűjtik, és veszik a szotyolát, a tökmagot, ülnek a falusi buszmegállóban és unatkoznak. Háromszáz lakosból ha harmincan járnak dolgozni, akkor jó az arány. Nyugdíjasokból van még elég, meg gyerek is van a faluban, mondhatnánk, hál’ istennek. Csak mit csinálnak, mit csinálhatnak egész nyáron? Két kilométerre a tó, folyó, erdő. De csak ülnek a buszmegállóban, néha egész délelőtt, néha egész délután. Unatkoznak. Maguk nem bírják kitalálni, hogy tegyenek valamit. Talán játszani is elfelejtettek. Pár éve még néhány nagyobb suhanc egész nyáron azzal foglalatoskodott, hogy rejtekhelyet épített magának a hegy faragható oldalában. Ott üldögéltek, fantáziáltak, bolondoztak. Legalább ennyi! Azóta tán az ásott rejtekhely is beomlott. Most az ütött-kopott klubban zsibbadnak esténként. Dolgoznának is, ha volna hol, de nincs alkalom. Marad a buszmegálló. Egy nyár, egy vakáció, amit végigunatkoznak, végigszotyoláznak a bádoglemezből készült buszmegállóban. Ki segít nekik? Milyen élményekről mesélnek majd ősszel? Vakáció falun 2003-ban.