Fico-külpolitika: nagy szavak és egyensúlyozás

A találkozó szlovákiai szempontból több fontos fejleményt is hozott: Fico elmondta, hogy feltételek nélkül támogatja az ukrán uniós csatlakozást, a NATO-csatlakozással szemben azonban élesen elutasító álláspontot fogalmazott meg. Nem különösebben reagált arra az ukrán bejelentésre, miszerint az év elejétől leállnak a Szlovákiába tartó orosz gázszállítmányok, ugyanakkor érdeklődését fejezte ki az újjáépítésbe való bekapcsolódás iránt, miközben kifejtette, hogy Szlovákia a béke pártján áll – a szlovákiai fegyverszállítások pedig folyamatosan, üzleti alapon zajlanak, értékük az elmúlt egy évben is meghaladta a százmillió eurót. Az új szlovák külpolitika egyszerre akar látványosan egyensúlyozni kelet és nyugat között, miközben a fő célokat gazdasági vonalon tűzik ki.

Négy égtáj stratégia

Robert Fico szeptember elején hivatalosította a szlovák kormány külpolitikai stratégiáját, mikor egy memorandumot írt alá Peter Žiga (Hlas) megbízott házelnök és Peter Pellegrini államfő társaságában. A memorandum szövege alapján Szlovákia az Európai Unió és a NATO stabil és megbízható tagja szeretne maradni. A dokumentumban ugyanakkor azt is rögzítik, hogy az ország szuverén, a nemzet érdekeit szem előtt tartó külpolitikai stratégiát követ és „mind a négy égtáj felé” kiterjeszti a kapcsolatait. A szimbolikus irat kettősen értelmezhető: Fico szerint a kormány ezzel megkérdőjelezhetetlenné tette, hogy nem szándékozik kilépni semmilyen európai testületből és a nyugati szövetségesi rendszerben marad. A memorandum kritikusai szerint azonban a kormány gyakorlatilag hitelesítette, hogy a nyugati fősodortól eltérve fogalmazhat meg különvéleményt fontos ügyekben – például az ukrajnai orosz invázió vagy Kína kapcsán. A kormányfő stratégiaváltásában segíthet, hogy a külügyminisztériumot nem karrierdiplomata vezeti, hanem Juraj Blanár, Fico egyik bizalmasa, aki korábban zsolnai megyefőnökként ténykedett és teljesen kívülállónak számít. Akadnak még rajta kívül is fontos szlovákiai külpolitikai szereplők: Peter Pellegrini sokat utazó elnökként Ficónál hangsúlyosabban nyugatbarát vonalat képvisel és jelenlétével mérsékli a kormányfő éles kijelentéseit, Maroš Šefčovič pedig kipróbált uniós bürokrataként Szlovákia rossz megítélése ellenére is erős, pont a kereskedelemmel foglalkozó portfóliót kaphat az Európai Bizottságban.

Tágra nyitott ajtók

Az új felosztás lehetőséget biztosított Ficónak arra, hogy – legalábbis szimbolikusan – minél tágabb körben tudjon kialakítani diplomáciai kapcsolatokat. Szemmel látható a váltás az Oroszországhoz fűződő viszonyban. A szlovák kormányfő többször is dicsérte Orbán Viktort a béketeremtési kísérleteiért és moszkvai látogatásáért, Juraj Blanár több alkalommal is egyeztetett orosz kollégájával, Szergej Lavrovval, az orosz konzulátus pedig kitört a korábbi elszigeteltségéből, rendszeres vendégnek számítanak a kormány rendezvényein. Fico nagy erőkkel készíti elő az október végére betervezett kínai útját is, a kiélesedő uniós-kínai konfliktust figyelmen kívül hagyva szeretne minél több szlovákiai befektetést bebiztosítani Peking részéről.

Bár az orosz-kínai nyitás egyértelműen érezhető, ezzel párhuzamosan történnek látványosnak szánt gesztusok a nyugati szövetségesek felé is. Szlovákia Magyarországtól eltérően Fico éles kijelentései ellenére aktívan nem blokkolja az Ukrajna részére szánt uniós segélyeket. Az orosz-ukrán háború jó ürügyként szolgált a szlovákiai fegyverszállítások és a hadiipar felpörgetésére is, az Egyesült Államokban többször is megforduló Robert Kaliňák (Smer) védelmi miniszter pedig összekötő kapocsként szolgál Washington felé. Kaliňák pár napja jelentette be, hogy a NATO egyik tüzérségi központját Szlovákiába hozná, nem módosult érdemben a szlovák-amerikai védelmi szerződés, az amerikai F-16-os vadászgépek mellett más haditechnikai eszközök, köztük páncélos csapatszállítók is érkeznek az országba. 

Szlovákia diplomáciai különutassága gazdasági szempontból csak egy esetben okozna már rövid távon is gondot – ha az Európai Bizottság javaslatára névleg a jogállamisági aggályokra, a gyakorlatban a szövetségből való „kibeszélésre” hivatkozva felfüggesztenék az uniós források egy részének kifizetését. Mivel azonban még nem alakult meg az új Bizottság, nem tudni, hogy erre a lépésre milyen formában kerül sor és mennyire megalapozott a forrásvesztéstől való félelem. Ami biztos, hogy középtávon a kormány sem orosz, sem kínai forrásokkal nem számolhat, hogy kiegyenlítse a hasonló veszteségeket.