Ünnepszülő panelnapok

Idén, 2344. június 20-án a mélai Bérmezőn az ódon Avas Tavak lakótelepen ismét megrendezték a mélai panelnapokat. 340 éve történt, hogy az akkor még bérházakban élő bérpolgárok megrázták magukat, lakáskulcsukat megmarkolták és mélyen belevájták a fémet a vakolatba, festékbe hasított csíkkal jelezve útjukat. Nekiiramodtak a történelmi központnak, s elűzték a várból a műemlékügyelőket, a történelemben kutakodókat. A csata rövid volt. Sikerült meglepni a vár urait, kik már nem tudtak mozsárágyúra tölteni, pallossal suhintani, a gyógyszerkiállítás mérgeit a nép között elhinteni. A csata végén nyilvánosan megsemmisítették a múzeum feliratot. Az örömünnep egy hétig tartott, majd kezdetét vette az építkezés. Nőttek a falak, terpeszkedtek a bástyák, görbültek a rotundák, tágultak a termek, szaporodtak a kis házak, mindegyik személyre szabva szűkült-tágult. Ötvenezer ember lakta be a várat, árasztotta el a várnegyedet. Bérházakat, üzletközpontokat romboltak le a várúrtömegek. A Bérmező panelrezervátumát kikezdte az idő. Mállottak a múltkorokat összefogó vasbetonfalak. Végül egy házsor maradt meg büszke, titokzatos romnak. Egyre többen lopakodtak szürkületkor az Avas Tavak felé, nosztalgiából, s mindinkább hagyománnyá vált a bérházrom-látogatás. Három évvel ezelőtt az új várvezetés ünnepet alapított. A mélai bérnapot. A várból annak idején elűzött múzeumalkalmazottak leszármazottai őrizgették hősies keserűséggel a kincset érő umakart lapokat, egyedülálló bakelitkilincseket, a falrészleteket, a meztelen betonra enyvezett, majd többször lefestett tapétával. Fautánzatú préselt konyhadresszek, megfontolt liftek, életveszélyes játszóterek várták fölfedezőiket. Minden korabeli kellemes ízlésficam zenében, áruban, ételben, színházban megtalálható volt a rom körül. Az ünnep fejlődött. A panelhelytörténészek egyre több rejtélyre derítettek fényt és rekonstruálták a nagy vár-bér csatát. Idén kosztümös paneljátékok ígérték a legnagyobb csemegét. Ötven ember négy Škoda Fabia, negyven ajtócsapódás, ötszáz kulcskaristolás repített vissza bennünket a 340 évvel ezelőtti hősi időkbe. A Bérházkultúra Múzeum igazgatója elmondta, nagyon boldog, hogy végre vállaljuk történelmünk zavarosabb fejezeteit is. A gyerekek kedvéért előhozták a tíz zsák eredeti, sok gyereket kipróbált, már háromszáz éve kőkemény, e célra tenyésztett kutyák és macskák exkrememtumaival hitelesített homokot. Minden ablakból más-más zene szűrődött. Klopfolás, gyerek- és feleségverés, férfiüvöltés és kibicsakló hangú női hisztéria zaja, valamint vérmes szeretkezések pőre nyikkanása szűrődött az utcára. Helyi öntudatra ébredve nyugodott le a nap az Avas Tavak lakótelepre mosolyodva.