Ügynök ül a WC-n

Ül az ember a WC-n, nagy magányában olvasásra adja a fejét, vagy az élet nagy kérdésein gondolkodik, lassú eszmefuttatások az elmúlásról, mindenről, ami nem anyagcsere. Ül, és elfoglalja magát, hogy ne unatkozzon. A toaletteknek hangulatuk van. S mint az kiderült, küldetésük is, rendkívül fontos események színhelyévé is válhatnak, a derék angolok erre nem számítottak, amikor kitalálták a vízzel öblíthető és kicsempézhető budit, ami az öblítés pillanatától már nem budi volt. Emberünk esetében nem fontos, hogy ismeretterjesztő irodalmat forgatott, vagy unta magát, csak az a lényeges, hogy nem mocorgott. Csöndben maradt akkor is, amikor két kolléga evezett a piszoár felségvizére. Álltak, csobogtak s locsogtak. WC-hez illő kifejezésekkel illették helyzetüket, ha kiderülne, ők hallgatták le a parlament alelnökét, amiből apróbb purparlé kerekedett koalíciós házon belül, szóval, ha egyszer kiderül, lesz mit az orruk alá dörgölni, meg rájuk kenni. Eltompul az ammóniaszivárgás, a fül megnyúlik, a dobhártya rezonál, a hangfelismerő rendszere bekapcsol, emberünk ül a helyén, a levegő is benn akad, csak a száját meri kitátani. A titokiskolában azt nem tanították, hogy csendben végezze az ember a dolgát, mert hasznos lehet. Ha meg igen, a két kisdolgú lehallgató hiányzott éppen az előadásról. No, de pont a SIS-ben nem tudják, hogy nem szabad titkos dolgokról kagylóba beszélni? Az embernek az épület legkisebb helyiségében kell átvészelnie tíz percet, hogy megtudja, kik mozgatták az országot hónapokon át.

Aláfestésként némi vízzuhatag, a két „spricli” balra el, mint akik jól végezték dolgukat. Emberünk megmozgatja ernyedt testrészeit, papírt vesz a kezébe, először jegyzetel, s csak azután töröl. Rohanva elhagyja a titokszobát, bejelentkezik a főnöknél. A diri a titkárnőtől tudni akarja, miről akar beszélgetni az ügynök, mire az azt mondja, a WC-ről. A főnök jó keresztény lévén beengedi a szegény párát, a hegyi beszéd mélyen hatott rá gyerekkorában. – Főnök, most jövök a klozetról, hallatlan! – újságolja a közép-európai James Bond, némi WC-pa-pírral a kezében.

Az MI5 és a CIA meg testületileg röhögő görcsöt kap ezen a szar történeten.