Tündérmese a függetlenségről

MTI-HÁTTÉR

Út az igazságosabb, virágzó Skócia felé – e szavakkal jellemezte Alex Salmond skót miniszterelnök a 670 oldalas Fehér Könyvet, amely összefoglalja, hogy a skót kormány milyennek képzeli a független Skóciát.

Az erről tartott 2014-es népszavazás éve jelképes. Jövőre lesz a hétszázadik évfordulója az 1314-ben, Bannockburn mezején vívott csatának, amelyben Robert de Bruce skót király néhány ezres serege megsemmisítő vereséget mért II. Eduárd angol uralkodó sokszoros túlerőben lévő haderejére. E győzelmet az angol hódítási kísérletek feletti legnagyobb diadalnak tartják. A két királyság hivatalosan végül csak 1707-ben, a londoni és az edinburghi parlament által szentesített uniótörvények alapján egyesült. A népszavazáson ennek a három évszázados uniónak a sorsáról kell dönteni, annak az egyszerű kérdésnek a megválaszolásával, hogy Skócia függetlenné váljon-e. Ugyanakkor rendkívül bonyolultak és sok esetben kiszámíthatatlanok az elszakadás következményei. Az azonnal felmerülő legfontosabb probléma, hogy Skócia saját jogán azonnal EU-tag lenne-e.

Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso már tavaly jelezte, hogy ez nem feltétlenül magától értetődő: jogi szempontból új ország jön létre, és tagságért kell folyamodnia az EU-hoz. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy teljes nemzetközi határőrizeti rendszert kellene kiépíteni a skót–angol határon, mivel Skóciának – ha „új” tagként felveszik az EU-ba – elvileg kötelezően be kellene lépnie a belső határellenőrzés nélküli schengeni rendszerbe, amelynek Nagy-Britannia nem tagja.

Egy fontos skót kérdés: És a pénz?

Vitatott, hogy a független Skóciában fonttal fizetnének-e. Skóciának új EU-tagként elvileg kötelezettséget kellene vállalnia az euró bevezetésére, de a skót kormány a font megtartásában gondolkodik – ez viszont Londonban nem arat egyértelmű sikert. George Osborne brit pénzügyminiszter „igen valószínűtlennek” nevezte, hogy Skócia megtarthatná a fontot. A font elvesztése egyben azt is jelentené, hogy Skócia nem tudhatná majdani fizetőeszköze mögött a Bank of England – a brit jegybank – monetáris eszköztárát. Ennek viszont – az azonnal felmerülő bizalmi és hitelességi kérdések mellett – potenciálisan súlyos milliárdokban mérhető ára lehetne elvesztett monetáris gazdaságösztönzés formájában.

Olaj a függetlenségi tüzekre

Szintén milliárdokban mérhető kérdés, hogy kié legyen az északi-tengeri olaj. A kormányzó Skót Nemzeti Párt nem kis részben az olajra építi a függetlenség finanszírozását, és már az 1970-es években is az volt egyik jelszava, hogy az északi-tengeri olaj „Skócia olaja”. Ugyanakkor iparági szakértők az északi-tengeri mezők hozamának gyors apadását jósolják. Az északi-tengeri brit nyersolaj-kitermelés csaknem másfél évtizede, 1999-ben tetőzött, és a tengeri talapzatból kitermelhető nyersolaj 2020-ig várhatóan a legutóbbi csúcs egyharmada alá csökken.

A skót függetlenség jelenleg tehát inkább súlyos kérdések, semmint határozott válaszok halmazát veti fel, és a bizonytalanságot jelzi, hogy az elszakadás hívei egyelőre nincsenek többségben.