Tudjuk kérni, ami jár

A mezőgazdaságot nem csak az időjárás sújtja. A földműves a számára kedvezőtlen idő kockázatával mindig is számolt, hiszen jól tudja, földjének termése addig nincs biztonságban, amíg raktárban nem tudhatja. De újabban még ezt követően sem biztos, hogy idejében pénzt lát érte, hogy annak jó részét eredményesen visszaforgathassa a termelésbe. Az agrártermelés kockázatosságának mérséklésére a legtöbb országban kialakult valamilyen támogatási rendszer. De még a legbőkezűbb védőháló sem segíthet a földművelőn, ha nincs saját tőkéje, amellyel megalapozhatná termelését. Szlovákiát a minap figyelmeztette az Európai Unió: termelőink felkészületlenek a fejlesztési alapok merítésére. Brüsszel szerint a SAPARD előcsatlakozási program lehetőségeivel alig élünk. A mezőgazdaság korszerűsítésének támogatására szolgáló alapnak csupán az ötödét merítettük ki. Ha nem gyorsul fel a pályázás folyamata, a SAPARD-pénzek nagyobb része hasznosítatlan marad. Az agrárgazdálkodók szerint ennek egyik fő oka: nincs pénzük a projektumok társfinanszírozására. Még a legjobb termelők is képtelenek saját forrást előteremteni erre a célra, így inkább bele sem vágnak az európai pénzek felhasználását lehetővé tevő korszerűsítési tervezetek kidolgozásába. De a jelek szerint nemcsak a tőkehiány az oka agrártermelőink „visszafogottságának”. Sok helyütt sajnálatosan az jelent gondot, hogy még mindig rendezetlenek az agrártermelő anyagi-jogi viszonyai. Ezért nem tudnak mozdulni. De még ennél is szomorúbb ok, hogy a legtöbb helyen a tájékozatlanság miatt nem igénylik a SAPARD-forrásokat, illetve mert nem ismerik a rendszer működését. Vagyis nem tudják, a program mely része vonatkozhatna rájuk, illetve, hogy az általuk kitűzött cél egyezik-e a program valamely céljával. A földművelési tárca az interneten már közétette a tárgykörben segíteni tudó tanácsadók jegyzékét. Remélhetőleg ennek köszönhetően is több lesz az olyan gazdaság, amely életképes, az uniós kritériumoknak megfelelő tervezetet tud kidolgozni. Talán még „nem ment el a vonat”. Mindenesetre biztató jel, hogy vannak gazdaságok, amelyek számára nem okozott gondot a támogatás megszerzése, vagyis a tervezet uniós követelményeknek megfelelő kidolgozása. Kár, hogy az előcsatlakozási alap kimerítése körül még ennyi a kérdőjel. Az egy hónap múlva esedékes EU-csatlakozási népszavazásunk eredményessége szempontjából kimondottan jól jönne, ha azzal érvelhetnénk: lám, a mezőgazdaság egy része már tud élni a kínálkozó lehetőségekkel. Ehelyett azzal szembesülünk, hogy agrártermelőink a nagyobb támogatási keret elérése, a válságos helyzetből való kikerülésük érdekében nyomásgyakorlásra kényszerülnek. Nem a legjobb bizonyítvány, hogy mi még kérni se tudunk.