Tudatos magyarság

 

Olyan ez, mint a szélvihar, amikor a fák ide-oda hajladoznak a szélben, biztos fedezékbe menekülnek a madarak, s letört ágak hevernek a járdán. És azért is, mert sok esetben nem elég tudatos a magyarságunk. Nemcsak arról van szó, hogy sokan hagyják magukat görgetni, mint a kavicsot a víz, aztán egyszer csak meglepődve veszik észre, hogy hol kötöttek ki, hanem arról is, hogy ha csak érzéseink, érzelmeink vezérlik a magyarságunkat, meginoghatunk, amikor mások (akár hamis) észérveivel szembesülünk. Érezzük-e vagy tudjuk is, hogy miért fontos nekünk magyarnak lenni? Miért jó ez (mert ha csak rossz lenne, talán nem lennénk 460 ezren), miért éri meg a szélviharok ellenére is magyarnak maradnunk? Mivel érvelünk a gyerekünknek, az unokánknak, amikor azt mondja, a mai világban akkora a keveredés, hogy lényegtelen, milyen a nemzetiségünk? Vagy a szomszédunknak, aki szerint nehezen várható el valakitől, hogy magyar maradjon, ha maguk a magyar politikusok is azt mondják, hogy mi itt el vagyunk nyomva? Nem lehet mindent észérvekkel alátámasztani, mondta ő. Például nem tudjuk racionálisan megindokolni, hogy miért látogatjuk a temetőben szüleink sírját, és nincs is erre szükség. Nincs, ameddig mindenki gondozza az ősök sírját, válaszoltam, mert addig elegendő a szívünket átható kegyelet és szeretet érzése. De ha rohamosan terjedni kezdene a sírok hanyagolása, akkor ahhoz, hogy megállítsuk a folyamatot – persze amennyiben ezt fontosnak tartanánk –, nem lenne elegendő a szülők iránti szeretetre hivatkozni. Hiszen ez a szeretet talán a hanyagolókban is megvan. De a múlthoz köti őket. S ahhoz kevés, hogy a jelenhez és a jövőhöz is mutassa az utat. Márpedig a legtöbb egészséges ember a jelenben és a jövőben akar élni, s hogy ezt magyarként tegye, ráadásul annak ellenére, hogy folyamatosan szembesül a magyar lét átpolitizáltságának tényével, ahhoz bizony sokaknak észérvek kellenek. Fontos tudni, miért válik egy magyar szlovákká. De még fontosabb tudni, hogy a körülmények ellenére miért nem válik valaki azzá, miért marad meg magyarnak. Ez életbevágó útmutatás lehet az ingadozóknak. Hiszen az asszimiláció folyamata magyar minőségünkben kezdődik. Ezért a „fontos-e, s miért fontos magyarnak lenni/maradni” kérdést úgy kell kezelnünk, mint amikor egy hitetlen vagy kereső azt kérdezi, van-e Isten. Lehet, hogy egy hívő számára ez evidencia, vagy épp szentségtörés, de jó lenne tudatosítani, hogy épp az ő válasza gyökeresen befolyásolhatja a kérdező további életét.