Tízmillió egoista országa

Lehetséges: egy nemzetközi felmérés szerint „a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázata” a magyar lakosság 32,4 százalékát érinti. Riasztó, hogy ez az adat a válság kitörése előtt (2008-ban) még „csak” 28,2 százalék volt, vagyis a növekedés szemmel látható.Abban azonban már nem lennék annyira biztos, hogy csupán a szociális problémák miatt nincs ünnepi hangulatban az ország. A legszomorúbb az, hogy minálunk a legalapvetőbb emberi értékeknek is egyre kevésbé van becsülete – a mindennapi életünk során látjuk, tapasztaljuk az utcán, a boltban, a lépcsőházban, s legfőképp a nyilvános internetes diskurzusokban, hogy mennyire hiányzik a másik iránti tisztelet, a türelem, az együttérzés, a megbocsátás. Minálunk népszerű rádiós műsorvezető kérkedhet azzal egy televíziós műsorban, hogy mennyire klassz volt a repülőgépek VIP-részlegén utazgatni, mert a légikísérők oda nem engedtek be csak úgy „akárkit”. Akárki alatt érthetjük magunkat is, a lakosság 95 százalékát, akinek soha nem lesz pénze VIP-részlegen repkedni a világban. A tiszteletlenséget csak tetézi, hogy a rádiós műsorvezető évtizedek óta abból él, hogy ezek az „akárkik” hallgatják a műsorait, röhögnek az ócska, harsány viccein. Igazán csak az lehangoló, hogy az „akárkik” között valószínűleg sokan vannak, akik maguk is jobban szeretnének VIP-részlegen utazni, mint akik szerint ez a mentalitás felháborító. De ne csak másokban keressük a hibát, nézzünk alaposan önmagunkba. A minap egy bankautomata előtt várakoztam, s az előttem álló hölgy legalább egy percig szöszmötölt a készüléknél. A sorban következő férfi már grimaszolt, kezdett bennem is felmenni a pumpa („sietek!”), amikor hirtelen kívülről láttam magamat. Egy perce várok valakire, s talán várnom kell rá még egy percet. Ez összesen két perc. Ennyi ideig kellett volna türelmesnek maradnom valakivel szemben, és nem sikerült. Mit mondjak, szégyelltem magam. Az már csak hab a tortán, hogy később valaki a mögöttem álló lányra is rászólt, mert az nem állt elég közel hozzám. Bankautomata-szkeccs, Magyarország, 2013. A mások iránti tisztelet, türelem (etc.) hiánya egyébként egyazon tőről fakad. Az emberi egoizmusból. Tízmillió egoista országa vagyunk, s ha nem vesszük észre magunkat, szép lassan megfojtjuk egymást. Ha ugyanis a mindennapi élethelyzeteket sem tudjuk intelligensen, a legalapvetőbb emberi normák szerint megoldani, akkor mennyi esélyünk van a politikum, a közügyek szintjén dűlőre jutni egymással, s együtt felépíteni egy sikeres országot? Semennyi. A szerző magyarországi publicista