Tíz deka konyhasó

Politikai ízlése szerint most minden hírmagyarázó igyekszik vagy kárörvendve vagy sajnálkozva megmagyarázni, miért futott zátonyra a Polgári Konzervatív Párt (OKS) vezetőinek próbálkozása; nem kerülnek fel az MKP képviselő-választási jelöltlistájára. A kárörvendők így teszik fel a kérdést: szlovák nemzeti szempontból vajon megérte-e, hogy a sajtó egy része – én is jobboldali, te is jobboldali alapon – a tenyerén hordta az MKP vezetőit. A sajnálkozók pedig tételesen felsorolják azokat az eseteket, amelyekben Langoš, Zajac, Tatár és a többi elkötelezett demokrata azokat az MKP-javaslatokat is támogatta, amelyek megszavazásáról még a legmérsékeltebben nacionalisták se akartak hallani. A kárörvendőkön és a sajnálkozókon kívül azonban van egy harmadik csoport is. Az ebbe tartozók arra kíváncsiak, az európai szalonokban is kiválóan helytálló és tapasztalt politikusok mitől lettek oly naivak, hogy akár egy percre is feltételezték, kérésük meghallgatásra talál a magyar pártban.

Az OKS próbálkozását elsősorban a kényszer motiválta. De az is közrejátszott, hogy sejtelmük se volt, a fordulat utáni évekhez képest mekkora változások mentek végbe azok magatartásában és helyzetében, akiket magyarként a VPN és az FMK együttműködése során megismertek. Az orosz népi bölcsesség szerint legalább 1 pud (16,4 kg) sót kell közös fedél alatt elfogyasztani ahhoz, hogy ketten alaposan megismerjék egymást. Akárhogy számítjuk, az FMK és a VPN „közös háztartásában” legfeljebb 10 dekányit konzumáltak ebből a nélkülözhetetlen ételízesítőből. Nem vonható kétségbe, hogy a közös politikai vércsoportba tartozás alapján felkínálkozók „listára engedése” kiváló cáfolata lett volna annak a feltételezésnek, hogy a magyar párt mindörökre etnikai alapon szerveződő politikai erő akar maradni.

Az MKP elszalasztotta ezt a lehetőséget. Megtehette. Bizonyos szempontból hasonló helyzetben van, mint a HZDS. Mečiar tudja, hogy ha esik, ha fúj, még legalább két választáson eléri a minimum 25 százalékot. Egyenes út ez a degenerálódás felé. Az MKP befelé fordulásra hajlamos vezetői is tudják, a 9-10 százalék ma is, négy év múlva is szavatolt. A szlovákiai magyarnak nincs más választása.

Mielőtt a kényszernaivságban szenvedő OKS-vezetők jogosan rátarti entellektüelekként megalázkodtak volna, nem kalkulálták be, hogy az MKP (is) megélhetési párttá vált. Aki ismeri az MKP-ben uralkodó viszonyokat, a kiválasztás módját, az ambíciók mértékét, az el tudja képzelni, hogy némely magyar törvényhozók lelkében mekkora kisebbrendűségi érzés keletkezik, ha egy klubba kerül mondjuk Langošsal vagy Zajaccal...