Területcserében egyezhet meg Koszovó és Szerbia

Koszovó helyzetének rende-zése kapcsán egyre többször merül fel a területcsere és Koszovó között. Ez azonban lavinát indíthat el, és új problémákat eredményezne.

A lehetséges területcsere Koszovó és Szerbia között háttérbe szorította a koszovói szerb önkormányzatok megalakításáról szóló vitát is Belgrád és Pristina között – írták a koszovói lapok.

A kétmilliós Koszovóban körülbelül 120 ezer szerb él az ország északi, Szerbiához közeli részein. Számukra nagyobb önállóságot ígért a koszovói vezetés, ám eddig nem hozott létre szerb többségű önkormányzatokat.

Három település

A határkiigazítást először Hashim Thaci koszovói elnök vetette fel. Az elmúlt hetekben többször elmondta: semmilyen körülmények között nem kerülhet sor Koszovó felosztására, de ha megállapodnak Belgráddal, határkiigazításról lehet szó. Erről Brüsszelt is tájékoztatja, javasolni fogja a dél-szerbiai Presevo egyesülését Koszovóval. Presevo környékén található három településről van szó: Presevóról, az egyetemmel is rendelkező Bujanovacról és Medvedjáról. Presevo és Bujanovac lakosságának nagy része albán nemzetiségű, Medvedjának pedig mintegy negyede, bár erről hivatalos szerbiai adatok nem léteznek.

A tűzzel játszanak

A koszovói ellenzéki pártok és Ramush Haradinaj kormányfő is veszélyesnek tartja az államfő határkiigazítási ötletét. Haradinaj szerint a határokat háborúban határozták meg, és csak újabb háborúval lehet változtatni rajtuk. „Minden albán azt szeretné, ha Presevo Koszovóhoz tartozna, de a határokat a NATO jelölte ki.

Nem kell a tűzzel játszani” – mondta. A koszovói háború 1998-ban kezdődött, amikor a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) gerillaháborút indított a szerb rendőri és katonai egységek ellen Koszovó függetlenségének kivívásáért.

A NATO 1999 márciusától 78 napon át tartó légicsapásai távozásra kényszerítették a szerb fegyveres erőket Szerbia akkori déli, túlnyomórészt albánok lakta tartományából, amelyet a szerbek kultúrájuk és vallásuk bölcsőjének tekintenek. ENSZ-igazgatást vezetett be Koszovóban, a biztonságot NATO-békefenntartók szavatolják.

Koszovó 2008-ban kikiáltotta függetlenségét, ám Belgrád ezt azóta sem hajlandó elismerni.

Szerbia és Koszovó 2013-ban Brüsszelben megegyezett a kapcsolat normalizálásáról, ám előrelépés azóta sem történt. Koszovó státusának rendezéséről Alekszandar Vucsics szerb államfő tavaly kezdeményezett nemzeti konzultációt, az egyeztetés még nem zárult le. Koszovó helyzete a legnagyobb akadálya Szerbia európai uniós integrációjának, de Belgrád kész arra, hogy a megoldásokról tárgyaljon. A szerb elnök viszont sokkal óvatosabb. „Olyan megoldás sosem lesz, amit megünnepelhetünk, és a koszovóiak sem fognak ünnepelni” – húzta alá.

Arról Thaci és Vucsics sem beszélt, hogy Szerbia milyen területeket kapna meg a határkiigazítás keretében, de mindketten felvetették a népszavazás lehetőségét a kérdésről. Egyre jobban sürget az idő, hiszen Pristina és Belgrád öt éve kötötte a brüsszeli egyezményt. Így nő a feszültség is a két ország között, és ezért merülhetett fel a területcsere, ami eddig vörös posztó volt mindenki számára.

Lavinát indítana el

Viszont a területcsere vagy határkiigazítás – akárhogy is neveznék a politikusok –, kinyitná Pandora szelencéjét, és az egész Balkán ezt követelné. Macedóniában a lakosság negyede albán nemzetiségű. Valószínűleg a boszniai szerb kisebbség is kérné, hogy a boszniai Szerb Köztársaságot csatolják Szerbiához; ugyanúgy a horvát kisebbség is kérné, hogy Hercegovina déli részét, ahol többségében horvátok élnek, csatolják Horvátországhoz. Nagy valószínűséggel a montenegrói szerbek is hasonló ötletekkel állnának elő. Mindez aligha történne békés politikai légkörben, erőszakos összetűzések kísérnék.

Az 1991–1995-ös délszláv háború is éppen ilyen függetlenségi törekvések miatt tört ki.

A területcserét feltehetően az EU sem nézné jó szemmel. Koszovót az EU 28 tagállama közül öt, amely jelentős, autonómiára törekvő kisebbséggel rendelkezik – Románia, Szlovákia, Spanyolország, Görögország, Ciprus – nem ismerte még el önálló államnak. (MTI)