Szökő szürkeállomány

A karácsonyi ünnepek idején jóval sűrűbben csörögnek a lelkisegély-szolgálat telefonjai. Nemcsak a magányosok hívnak, hanem viszonylag új jelenségként a Szlovákiát kényszerűségből, megélhetési gondok miatt elhagyók is. Senki nem tudja pontosan, az utóbbi években hányan távoztak – sokszor végleg – külföldre, mennyi gyermekfelvigyázó, éttermi alkalmazott vagy építőiparban dolgozó keresi kenyerét Nyugat-Európában, esetleg Észak-Amerikában. Arról is csupán ködös becsléseink vannak, mennyi felsőfokú végzettségű int búcsút Szlovákiának, hogy – ismerve a hazai oktatásügy vagy a tudományos élet bérszínvonalát – szinte garantáltan nagyobb jövedelemhez jusson külhonban.

A minap döbbenetes statisztikát tett közzé a Szlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai Intézete. A tudományos intézmény felmérése szerint 1994-ben közel 280 ezer felsőfokú végzettségű embert foglalkoztatott a nemzetgazdaság, tavaly pedig ennél mindössze alig háromezer fővel többet. Pedig a vizsgált közel egy évtized alatt Szlovákia egyetemeit, főiskoláit legalább 170 ezer végzős hallgató hagyta el. Az elhalálozást, a nyugdíjazást, a munkanélküliséget figyelembe véve is hiányzik tehát több mint százezer ember. Vajon hová tűntek? Mielőtt a marslakókra gyanakodnának, jusson eszünkbe a kézenfekvő megoldás: külföldre távoztak. Lehet, hogy nem végleg, csak néhány évre szerencsét próbálnak a szomszédban, azaz Ausztriában, Németországban, esetleg a szintén vonzerőt jelentő Csehországban. Mégis, kár áltatni magunkat, az esetek többségében hosszú távú vagy végleges távozásról van szó. Például az akadémiának a végzős hallgatók körében végzett felmérése szerint a megkérdezettek több mint negyven százaléka a jobb munka reményében hajlandó volna végleg búcsút inteni Szlovákiának.

És akkor csak most jön a java! Jövő májusi belépésünket követően az Európai Unió vonzereje még erősebb lesz, az agyelszívás még intenzívebbé válik, különösen az angolul tudók körében, mivel éppen Nagy-Britannia, ĺrország és Hollandia nyitja meg előttünk elsőként a munkapiacát. Talán a későbbiek során a külföldi beruházók tudásigényes ágazatokat is hozzánk telepítenek, az autó-összeszerelő gyárak mellett egyszer fejlesztési és kutatórészlegek létesülnek, sőt még az is lehet, hogy az állam jobban meg fogja becsülni a legmagasabban képzett, ám most alulfizetett polgárait. De addig még nagyon sokan itt hagyják az országot, és csak karácsonykor, amikor külföldön rájuk szakad a magány, hívnak némi lelki támaszért haza, ahol nem lelték meg önmegvalósításuk otthonát.