Svájcban lett buddhista

Bár hűvös a márciusi délután, vékonynak tetsző, aranysárga-borvörös szerzetesi ruhában és papucsban érkezik a dalai láma tolmácsa, Biksu Dzsampa Lungtog szerzetes Nagykanizsára, a Pannon Egyetemen tartandó előadása előtti interjúra. Nem először jár Magyarországon, ahová a balatonkeresztúri Tibeti Kulturális Centrum meghívására érkezett, hogy előadásokat tartson. Nagyon szeret diákokkal társalogni a témáról, mert érdekes beszélgetések kerekednek ki az ilyen találkozásokból. Osztrák szüle?tésű, ezért németül folyik a beszélgetés. Arra a kérdésre, mikor találkozott először a buddhizmussal, annyit mondott el, hogy svájci, zürichi egyetemi tanulmányai idejére teszi az első találkozását a tibeti vallással. Akkoriban ismerkedett meg Gesche Rabten Rinpochéval, mert érdekelte, mi lehet a mondandója a dalai láma filozófiai asszisztensének.

– A gondolatai és a mester személyisége annyira lenyűgözött, hogy egyre intenzívebben kezdtem foglalkozni a buddhizmussal – foglalja össze a kezdeteket.

– Mikor döntötte el, hogy életformaként is a buddhizmust választja és szerzetes lesz?

– Huszonkét éves voltam, amikor végeztem az egyetemen, de még nem akartam dolgozni. Szerettem volna megtanulni a tibeti nyelvet, hogy személyesen is tudjak beszélni a mesterrel. Hogy végül ezt az életformát választottam, arra egészen egyszerű és egyben bonyolult kérdések vittek rá. Olyasfajta kérdések, minthogy mi az élet lényege, mi a halál?

A vallással való találkozás még nem jelentette egyből a dalai lámával való megismerkedést. Gesche Rabten mester meghívására 1979-ben járt először Európában a száműzetésben élő vallási vezető. Szükség volt valakire, aki a tibetit németre, a németet pedig tibetire fordítja, így lett Biksu Dzsampa Lungtog első alkalommal a dalai láma tolmácsa.

– Hogyan vált ebből ilyen tartós, több évtizedes kapcsolat?

– Őszentsége valószínűleg elégedett volt velem, mert amikor későbbi látogatásai alkalmával szüksége volt tolmácsra, újból engem kért fel – közli szerény mosollyal.

A szerzetes előtt nem ismeretlen a Zalaszántón több mint egy évtizede meglevő sztupa, amelyet Gesche Rabten mester utódja, Gonsar Tulku Rinpoche személyesen is felkeresett, hiszen részt vett az avatásán. Külön kérdés nélkül hozzáteszi, hogy a dalai láma mai filozófiai asszisztense ugyancsak jól ismeri Kőrösi Csoma Sándor életét, tevékenységét pedig nagyra értékeli.

A tolmács – bár kiválóan ismeri a tibeti nyelvet – az 1959 óta kínai megszállás alatt álló Tibetben még soha nem járt. Többször felkereste viszont az indiai Dharamsalában önkéntes száműzetését töltő dalai lámát – feleli egy kérdésre, majd hozzáteszi: tolmácsolásai során sok neves személyiséggel találkozott: politikai vezetőkkel, államférfiakkal és más közéleti személyiségekkel. Felidézi, hogy Alois Mock egykori osztrák külügyminiszterrel vagy a korábbi német szövetségi elnökkel, Richard von Weizsäckerrel kötetlen beszélgetéseket is folytattak, például atomfizikáról.

– Akadtak félreértések, szokatlan helyzetek a tolmácsolásai során? – kérdezem, mire az emlékeit felidézve nevetve meséli:

– Természetesen jó néhány ilyen eset volt! Talán a legnehezebb helyzet volt számomra, amikor 1993-ban, a Salzburgi Ünnepi Játékokon fordítottam a dalai lámának, ugyanis ő nyitotta meg. Ezen az eseményen számos politikus vett részt, ott volt az államelnök és tartományok vezetői. Akkor a dalai láma azzal fordult hozzám tibetiül, hogy „látom ezeket az embereket, de én sajnos nem ismerem őket, ezért köszöntsd őket, ahogy illik”.

A mindvégig mosolygós szerzetes zárásként elárulja még, hogy ma is Ausztriában, Feldkirchben lakik.

– És ha nem illetlenség egy buddhista szerzetestől megkérdezni, elárulja-e, hogy születésekor mi volt a neve?

– Helmut Kastner, és ezt a nevet ma is használom - teszi hozzá búcsúzóul enyhe meghajlással a dalai láma tolmácsa. (lb)