Robog az úthenger

Ilyen volt Winston Churchill híres foultoni beszéde, amelyről nem aznap, de idővel kiderült, a hidegháború kezdetét jelentette. Egészen más kosárból való Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde, amely az előadó akaratától függetlenül határozta, határozza meg a mai magyar közgondolkodást, legalábbis annak politikai részét.

Nem szeretném Vladimír Mečiart Churchillhoz hasonlítani, s ismerve egy kicsit a kilencvenes évek szlovák politikáját, még Gyurcsány Ferenccel sem követném el az összehasonlítást. A híres aranyidai beszéd 1993-ból viszont Szlovákia számára legalább annyira fontos volt, mint Európa számára a foultoni szónoklat, s talán fontosabb, mint a magyar politikában az őszödi beszéd. Az utóbbihoz hasonlóan Mečiar a „sajátjai” között beszélt, de egyáltalán nem zavarta, hogy hangfelvétel készül róla. Persze, amikor kitört a botrány, már zavarta, de ez más történet.

Mečiar az aranyidai beszédben olyan alapvetéseket „követett el”, amelyekről nagyon rövid időn belül kiderült, komolyan gondolta, és pontosan az Aranyidán elhangzottak alapján végzi napi politikai munkáját. Emlékeztetőül: az aranyidai úthenger érvényesült az 1994-es választásokat követő hosszú parlamenti éjszakán, amikor Mečiar sorozatszavazással igazította saját képére a parlamenti bizottságokat és a közintézmények jelentős részét. Ugyanazon elvek alapján számolta fölt a kultúratámogatási modellt, majd helyettesítette a magyarok és más kisebbségek számára kellemetlen emlékű pénzosztási masinériájával (a Slovenská republika című lap kisebbségi melléklete, kétnyelvű fércművek kiadása, színházak ellehetelenítése, magyar sajtótermékek szó szerinti kinyírása stb.). Ugyancsak Aranyida fogalmazta meg azt a szemléletet, amelyben megvalósult a „mieink” és az ellenség elve, amikor a politikai ellenfél nemcsak Mečiar, hanem Szlovákia ellensége is lett, ugyancsak ez a programbeszéd legitimálta a többség minderre kiható hatalmát, és annak révén egy parlamenti mandátum parlamenti szavazással történő megvonását. Ez a beszéd jelentette az alapját az osztogató-fosztogató magánosításnak, amelynek következménye még a legsikeresebb vállalatok esetében is majdnem a csőd lett. És végül Aranyida szelleme legitimálta azon titkosszolgálati adlátusok tetteit, akik elraboltak és a határon túlra hurcoltak egy szlovák állampolgárt (mindegy, hogy éppen a köztársasági elnök fia volt).

Az aranyidai beszéd alapvetéseinek politikáját az ország 1998-ban elutasította. De mint ahogyan a rendszerváltást követően a kommunisták, úgy 1998-at követően Mečiar szavazói sem költöztek Madagaszkárra, s hitünk, hogy a puha diktatúra mečiari formája végleg eltűnt, komolyan meginoghat manapság. Főleg, ha Mečiar nagy csinnadrattával még meg is ünnepli legtökéletesebb programbeszédének 15. évfordulóját ott a helyszínen.

Jobb lesz résen lenni.