Régi idők korrupciói Kelet-Közép-Európában

Egy oknyomozó újságírót és barátnőjét kivégeznek Szlovákiában.

Romániában a harmadik miniszterelnök érkezik egy éven belül, a korrupciót dekriminalizálná a legnagyobb párt.

A cseh miniszterelnökkel szemben európai támogatások meglovasítása miatt aktív nyomozás folyik. A Gorilla-ügyből nem lett érdemi bírósági eljárás.

A magyar miniszterelnök vejének cégében az európai csalás elleni hivatal vizsgálódik.

Bulgáriában a hatalom és a maffia sok szinten fonódik egybe.

Lettországban egyebek mellett pénzmosás gyanúja miatt függesztették fel a jegybank elnökét.

Az a baj, hogy a végtelenségig sorolhatnánk. A közép-európai politikai elit szoros kapcsolatba került a szervezett bűnözés egyes csoportjaival – vagy esett azok áldozatául –, és ennek most kezdjük látni mérgező eredményét: egy újságíró halálát, vagy az elképesztő méretű közpénzpumpákat; a hivatali szintre emelt, zemani dezinformációt.

A demokráciák egyik alaptézise, hogy a hatalmi elitet időről időre már csak azért is cserélni kell, mert kizárólag azzal kerülhető el egy adott társadalmi csoport túlságos beágyazódása a hatalomba, azzal előzhető meg a rendszerszintű korrupció, szépen mondva a state capture, vagyis az állam foglyul ejtése.

A közeljövőben alighanem sok helyen elérkezik ez a pont. Már nem az elitcsere, hanem a state capture.

A román szociáldemokraták mögött álló Liviu Dragnea pártvezér korrupciós ügyei régi időkre nyúlnak vissza. Felfüggesztett börtönre ítélték választási csalás miatt. Jogerősen. Sofőrjére íratott számtalan céget, vállalkozást, ingatlant. Ősz óta azon dolgoztatja a pártját, hogy a hűtlen kezelés „kisebb eseteit” ne lehessen büntetni, vagyis saját maguk korrupciós ügyeit dekriminalizálnák. Érthető módon Bukarestben a rendszerváltás óta nem látott tüntetések zajlanak, emiatt is hozott újabb és újabb miniszterelnököket a közfunkciótól eltiltott Dragnea, hogy végre át merjék verni az emberei a neki kedvező törvényt.

Magyarországgal vagy Szlovákiával szemben Romániában van egy meglehetősen sikeres korrupcióellenes nyomozóiroda, amely az államfő, Klaus Iohannis támogatását élvezi. Ez az iroda eddig 70 képviselő ellen tudott vádat emelni, körülbelül 90 százalékos hatékonysággal.

Hány szlovák vagy magyar képviselő hasonló peréről hallottunk? Az irodát is veszélyeztető törvénytervezet ellen bírók ezrei tiltakoztak, példátlan módon.

Amikor időről időre be akarja szántani a bukaresti politikai elit a tisztulást hozó nyomozóhivatalt, akkor nemcsak odahaza, hanem a világ négy sarkában is mindenki felemeli a szavát, az USA-tól az Európai Bizottságig. De az utcai tömegek sem akadályozzák meg a politikusok egy részét abban, hogy a demokráciával védekezzenek: mivel őket megválasztották, nem lehet őket külföldről kritizálni, mert „az a román nép elleni támadás”.

Mi a román nép elleni valódi támadás, ha nem éppen az ő kínkeservesen megkeresett adójuk ellopása? A tüntetésekkel szembeni közöny? A politikai elit összekacsintása és cinizmusa? Az, hogy úgyis elfáradnak a tüntetők, és hazamennek? Más országokban meg sem szerveződnek, mert már nyomozóhivatal is alig van, amelyért érdemes lenne felvonulni?

Újra és újra elismételhetjük: a demokráciát nem szeretni, hanem csinálni kell. Nem másért, hanem magunkért, közösségeinkért.

Azért kell az intézményeket megvédenünk, a korrupcióra pedig nem legyinteni, mert az holnap tovább gyűrűzik: oknyomozók halálához, szabadságjogok rendszerszintű elnyomásához vezet. Mert ez a hatalom természete, teljesen mindegy, hogy milyen színnel, szaggal vagy ideológiával indult.

Ha mi magunk nem akarjuk megvédeni a társadalmunk működését, más nem teszi meg helyettünk. Sem az EU, sem Amerika, sem Soros, sem más. Nekünk magunknak kell szembenézni azzal, hogy minden legyintés a korrupcióra egy biztatás. Nem ismerhetjük el a lopást természetesnek, mert nem az.

Attól, hogy sokan lopnak és rendszeres, még nehezebb, hogy ne szokjuk meg, hogy ne éljünk természetesen együtt vele. De ennek a kísértésnek ellen kell állni. Mert ez nem állapot, hanem folyamat, amely mindig erősödik – vagy az egyik, vagy a másik irányba.