Pont fordítva

Fico arra a kérdésre, fenntartja-e még hét évvel ezelőtti állítását, hogy Szlovákia nem klasszikus jogállam, Fico azt válaszolta, teljes mértékben. És a fő ok, amiért ezt gondolja, a következő: „Más államokkal összevetve a fizetések még mindig alacsonyak Szlovákiában, és az nem igaz, hogy a törvény előtt egyenlő az, aki havi 5000 eurót keres, és az, aki 300-at.” Nézzük meg közelebbről, mit jelentenek ezek a szavak.

A jogállamban törvények uralkodnak. Ha az állam Alkotmányában le van fektette, hogy jogállamról van szó, akkor biztosítani kell, hogy a gyakorlatban egy civilizált ország alkotmányos és törvényi szabályai működjenek: a törvény előtt mindenki egyenlő, a törvények egyaránt mindenkire vonatkoznak. Ha a kormányfő kijelenti, hogy aki 5000 eurót keres, az a törvény előtt „egyenlőbb” annál, mint aki 300-at, akkor tulajdonképpen beismeri, hogy a jogállamiság a legfontosabb dologban mondott csődöt: nem biztosít polgárainak egyforma jogokat, szabadságot és méltóságot. Ezen jogok biztosítása pedig nem lehet annak függvénye, hogy ki mennyit keres, mert a jogokat az alkotmány garantálja. A kormányfő szerint ez itt nem jogállam, mert „annak, aki többet keres, több az igazsága a bíróság előtt, mert jobb ügyvédet fogadhat”. A probléma azonban nem az, hogy ki milyen ügyvédet tud fogadni, hanem hogy a gazdagok megvásárolhatják az igazságot. Ez azonban nem a fizetésbeli különbségek miatt van, hanem azért, mert az igazságszolgáltatást nem úgy működteti az állam, ahogy kellene. A kormányfő azt állítja, előbb el kell érnünk a nyugat-európai államok életszínvonalát, aztán lehet itt is jogállam. Ezzel jogászként és politikusként is annak adta fényes bizonyítékát, mennyire nem érti vagy nem akarja érteni, hogy ez éppen fordítva van. Amíg itt nem lesz normális jogállam, addig az életszínvonal sem lesz olyan, mint Nyugat-Európában.