Platform, formán kívül

 

Közben pedig a parlamenti ellenzék még annyira sem tűnik releváns alternatívának, mint a választások napján. Az ember figyelmét könnyen elvonják a pártokon belüli osztódások – legutóbb az SaS felezte le túlélési esélyeit, és feltehetően nem ez volt az utolsó szakadás az ellenzéki pártoknál. Nyilván nem sokat javít az ellenzék hitelességén és agilitásán az, ha ezer részre osztódik, de véleményem szerint ez csak a kisebb probléma. Egyesülni, szövetséget és koalíciót kötni ugyanis bármikor lehet – ha van miért. Pont ez az utóbbi dolog, azaz a miért tűnik elveszni a nagy osztódásban. A szlovákiai jobboldal hatalmas pofont kapott, amikor a vérrel-verejtékkel összehozott Radičová-kormány idő előtt megbukott. A pofon nemcsak maga a bukás volt, hanem az, hogy kiderült, a jobboldali pártok törékeny szövetsége képtelen a tartós együttműködésre. A viták a politika részét képezik, de kompromisszumokhoz kell vezetniük – ez a négypárti kormány működésének vége felé egyre kevésbé sikerült, hogy végül az SaS keményfejűsége miatt teljesen összeomoljon. A pártok számára a meglepetésekkel teli kampány során nem adódott lehetőség kiheverni a pofont és levonni a tanulságokat. Ez az egyik fő oka annak, hogy a jobboldal képtelen volt kormányzóképességét prezentálni a szavazói előtt – leszámítva persze a Smerrel való szövetség lebegtetését. A választások után megalakuló hárompárti Népi Platform pont erre a kihívásra lett volna hivatott valamilyen választ adni, amennyiben jobboldali súlypontot próbált képezni a Smerrel szemben. A kezdeményezés azonban mára kifulladni látszik: a hárompárti platform – az SaS bevonásával történő négypárti egyeztetésekről nem is beszélve – képtelen erős politikai cselekvésre, és a Radičová-kormány legrosszabb időszakának pillanatait idézi a folytonos vitákkal, hátba szúrásokkal és impotenciájával. Az nem kérdés, hogy az ellenzéknek szüksége van a tömbösödésre: a Smert másképp nem nagyon lehet megverni. De az együttműködés nem maga a cél, hanem az eszköz. A cél a jobboldal kormányzóképességének visszaszerzése és prezentálása, minden más csak mellékvágány. Ebben viszont eddig a Népi Platform a nulla körül teljesít. Az előttünk álló választások jó indikátora lesz annak, hogy van-e jövője az együttműködés ilyen formájának. Ha a megyei és az elnökválasztásokon a platform együttműködése besül – amire nem kicsi az esély –, akkor az érintett pártoknak is el kell gondolkozniuk a kérdésen, vajon ez a legmegfelelőbb forma esélyeik feljavítására. Mert mai formájában a platform nem hoz, csak visz, és nem hogy akadályozza, hanem még gyorsítja is a pártok dezintegrációját és szavazótáboruk reményvesztését.